Imádkozunk? Könyörgünk? Dicsőítünk? A mai napon az imádságról beszélgettünk, hogy melyik a három legfontosabb imádság szerintünk. A beszélgetés meghallgatható itt.
Kedves Testvéreim!
Ádventhez közeledve, ádvent első vasárnapjára készülve sokféle kérdés van bennünk. Azt tudjuk, hogy elindul az ünnepre való készülődés időszaka. De hogyan? Mire számíthatunk az ádventben? Mi az, ami megmarad a megszokásainkból, és mi az, amit el kell engednünk? Egyáltalán lehet ugyanúgy ádventet megélni, mint korábban?
A koronavírus világjárvány drámai módon és alapvetően befolyásolja egyéni és közösségi életünket, megváltoztatja a munkahelyek és az iskolák működési körülményeit, veszélyezteti egészségünket, a folyamatos nehézségek próbára tehetik hitbéli elkötelezettségünket is.
A vírus terjedésének megakadályozása és a pandémia mielőbbi legyőzése óriási feladat elé állítja az emberiségét, amelynek során valamennyiünk egyéni felelőssége is saját egészségünk és embertársaink egészségének a védelme, a védekezési ajánlások és szabályok betartása, a rászorulók és a bajba kerültek segítése, és a Mindenható Istenbe vetett erős hittel és reménységgel imádkozni a betegek gyógyulásáért, a járvány megszűnéséért, megmaradásunkért, nagy hálával gondolva mindazokra, akik nap, mint nap értünk is küzdenek.
A Tatai Református Egyházközség Elnökségének felkérése alapján Dr. Cseh Tamás presbiter testvérünk orvosi szemmel készített egy olyan, a járványhelyzettel kapcsolatos, hasznos gyakorlati tanácsokat, egészségvédelmi gondolatokat tartalmazó – alábbiakban található - összeállítást, amelyben foglalt útmutatásai fontosak lehetnek mindannyiunk, református gyülekezetünk számára is, ezért azt jó szívvel tesszük közzé, javasoljuk és kérjük mindezek alkalmazását.
Dr. Varga József főgondnok
Megnyitás
Biztosan mindenki ismeri az orvosi rendelőben lezajló monológot. Doktor Úr! Mostanában olyan bizonytalan vagyok... Vagy mégsem?
A mai napon bizonytalanságról, biztonságról, bizonyosságról beszélgettünk. A beszélgetés meghallgatható itt.
Kedves Testvéreim!
Sokféle érzés kavarog bennünk. Az újabb beszorítottság, a tehetetlenség érzése. A kérdések súlya, hogy vajon meddig tart ez így? A hiányérzet, ami a közösségektől való kényszerű távolmaradásunk miatt, a kimozdulás hiánya miatt, vagy éppen a családi találkozások megritkulása miatt van bennünk. Ott van annak a megfogalmazása, hogy „tudtuk, hogy ez lesz”. Esetleg a beletörődés, a megnyugvás, az elcsendesedés van bennünk.
