Regisztrálni ezen a linken keresztül lehet: https://forms.gle/xzNw1MLVwcwiVNLJA.

Július végén 4 napot töltöttünk Nagybörzsönyben a gyülekezeti táborunk alkalmából. A tábor témája a hit, annak akadályai és a hit megvallása volt, amit különböző formában beszéltünk át, dolgoztunk fel. Erről a négy napról Zsófi és Attila írt egy személyes összefoglalást, akik első évben voltunk közöttük.

Gyere velünk a békesség “városába”!

Első Gyülekezeti Táborunk élményei 2023-ban.

Amikor jelentkeztünk a gyülekezeti táborra, egyfajta nyaralásként gondoltunk rá, amit jó társaságban tölthetünk el. Nem tudtuk mire számíthatunk és voltak bennünk olyan gondolatok is, hogy mi lesz akkor, ha nem fog tetszeni. Amikor megkaptuk a programtervet pár nappal az indulás előtt, akkor még inkább aggódtunk, hogy ki fogunk lógni a sorból, mert túl soknak gondoltuk. Végül elhatároztuk, hogy lazán fogjuk kezelni ezt az egészet, és annyit fogadunk majd be belőle, amennyit jónak érzünk.

A nagybörzsönyi tábori helyszín azonnal nagyon szimpatikussá vált. A szobák, a szállás, és az ételek minősége teljesen rendben volt. A szállás mellett folyik a patak, két játszótér is van a gyerekeknek, pingpong asztal, és nagy tér várt minket, ahol mindenki megtalálhatta a számára megfelelő helyet, akár a kikapcsolódására, akár az elvonulásra.

A 2023-as tábor központi témája a hit volt, pontosabban “hittem, és azért szóltam” (1 Kor. 4.13), amit különböző előadásokon, kiscsoportos beszélgetéseken keresztül dolgoztunk fel. Az előadások is, és a csoportos beszélgetések is interaktívan zajlottak, mindenki véleménye, hite megélésének tapasztalata számított, meghallgatásra került, ahogy azt a téma és az idő engedte. 

Zsófi a legtöbb programon részt vett, beszámolói alapján minden előadás és az evangelizáció magas színvonalú volt. Viszont érdekes, hogy nekem szükségem volt egy kis időre, hogy a szürke hétköznapokból kiszakadva, egy számomra új társaságba akklimatizálódjak. Az esti program utáni beszélgetésekből kimaradtunk, mert lepihentünk a legkisebb családtaggal együtt.  Mindezek ellenére végül, a jó társaságnak, na és az eleinte kicsit furcsa angyalkás játéknak is köszönhetően, az egész család megtalálta a helyét.

Egyre több alkalommal, és egyre több emberrel beszélgettünk. A lányunk pedig felfedezte, hogy számára a kisgyerekek felé való szolgálat örömet okoz.

Ahogy közeledett a tábor vége, egyre inkább belemerültünk Isten békességébe, nyugalmába. Ezt megkoronázta az utolsó közös dicséret, ami alatt Isten Szentlelke érezhetően megjelent közöttünk:

„Áldott az Úr a Sionon, aki Jeruzsálemben lakozik! Dicsérjétek az Urat!” Zsolt. 135.21.

Köszönjük ezért a dicsőítő csapat szolgálatát, ami azt bizonyítja, hogy minél több hangszerrel áldva az Urat, Ő ott van közöttünk.

Olyannyira, hogy haza se akartunk jönni, sőt, a tábort követő napokon is velünk maradt ez a békesség. Egy szigeten éreztük magunkat, vagy talán a Mennyei Jeruzsálemben, ahonnan kihajózva a világba, a vizek felett jártunk.

A programok összeállítása, a szervezők felkészültsége, és az egész tábori élet lebonyolítása gördülékenyen ment, ami mögött rengeteg szervezői munka állt. Köszönjük mindenkinek, aki részt vett a szervezésben! Örülünk, hogy ott lehettünk! Bátorítunk mindenkit, aki még nem vett részt gyülekezeti táborban, hogy jöjjön el!

Zsófi és Attila 

   A héten került megrendezésre a gimnazista és fiatal felnőtt korosztály IFI tábora Szekszárdon, közel negyven résztvevővel. A tábort Farkas Balázs és Striffler Zoltánné Nikolett lelkipásztorok vezették Köblös István, Orbán László és Novotni László Máté segítségével. A tábor idei témája a Jézus általi elhívás és a kiválasztottság volt.

   A tábor öt napjában számos programban vehettünk részt, délelőttönként áhitatok keretében ismerhettük meg Simon Péter, Jézus tanítványa történetein keresztül az Isten általi kiválasztottságot. Az áhitatokat követően kiscsoportokban beszélgettünk az aznapi történetről, annak üzenetéről és tettünk bizonyságot a hitünkről. A kiscsoportban igazán meg tudtunk nyílni egymás előtt, szóba kerültek félelmeink, problémáink, boldogságunk és a hálánk mindazért, amit Istentől kaptunk. Vacsora után az evangelizációs alkalmakon dicsőíthettük Istent, és a párosfélórákon egy, az egész tábor alatt ugyan azzal a táborozótársunkkal ismerhettük meg egymást még közelebbről.

   A délutánok minden nap különböző közösségépítő és szolgálati programokkal teltek. Hétfőn főzőverseny keretei között készítettük el a vacsoránkul szolgáló gulyáslevest, kedden a helyi gyülekezet udvarán végeztünk fizikai munkát. Szerdán ellátogattunk a városra néző Kálvária-kilátóhoz és felfedeztük a városközpontot, csütörtökön focibajnokságot tartottunk. Esténként társasjátékoztunk, beszélgettünk, de volt ki mit nem tud, csapatos vetélkedő és imaséta is.

   Nekem az idei a negyedik IFI táborom volt, számos új embert ismerhettem meg és a régi barátokkal is sok-sok időt tölthettem el. Mindannyian erősödhettünk hitben, én személyesen úgy érzem, ehhez foghatóan nagy megerősítést a hitéletemben és lelki feltöltődést Istentől még sohasem kaptam, mint ezen a héten. Választ kaptam a kérdéseimre, megnyugvást a félelmeim közepette. Szeretném ezért most megosztani a legkiemelkedőbb Istenélményemet a táborból. Pénteken, az utolsó áhitaton egy csöndes gondolkodásra adott időben Isten egy olyan imádságot adott nekem, amelyben végig gondoltam az eddigi összes táboros élményemet és az eddigi szolgálataimat. Ezek a korábbi élmények együtt egy olyan folyamatot mutattak meg nekem, amiben igazán megérezhettem, hogy négy évvel ezelőtt Isten kiválasztott engem, hogy ő általa az életemet egy olyan úton járjam, ahol ő a tenyerén hordoz engem és vezet az örök élet felé.

   Hálás vagyok Istennek az idei táborért, vezetőinkért, az IFI közösségért és azért, hogy mindannyiunk életét a tenyerén hordozza, hogy mi az ő kiválasztottjai vagyunk.

Nágel Zalán