„Mert Én veled vagyok, akár hova mégy is, visszahozlak erre a földre. Bizony nem hagylak el, amíg nem teljesítem, amit megígértem neked” 1 Móz,28:15

2026. június 13-án reggel, Farkas Balázzsal közösen elindultunk Nagyberegre, a református líceumhoz, hogy elvigyük a tatai gyülekezet által összegyűjtött adományokat. Először Gelénesen az Ukrán-Magyar határfaluban kialakított raktárban leadtuk az élelmiszereket. Itt -lepődtem meg előszőr-, nem egy üres 20x 60 m es raktárt láttam, hanem egy teli raktárt. Sok ruhanemű, orvosi műszerek, egyéb konyhai irodai gépek voltak, raklapszámra. Sajnos, a határon való átszállítás nagy probléma, mert meg kell várni, kik vannak a határon, és ha „olyan” ukrán határőrök vannak, akkor gyorsan pár autóval átszállítanak. Ez a mi általunk vitt tésztára és nápolyira nem vonatkozott, de sok segélyszállítmányra sajnos igen. A gyülekezet által gyűjtött 1.3 millió Ft-ot személyesen vittük át.

A határt gyalogosan átlépve Tóth László esperes úr fia várt minket, mert presbiteri csendesnap volt a líceumban. Ebbe cseppentünk bele, - itt lepődtem meg másodszor - finom kései ebéd után esperes Úrral együtt szállingóztak asztalunkhoz a lelkészek és presbiterek. Lelkesen beszélgettünk helyi, és tatai ügyekről. Ehhez az egyházmegyéhez 58 gyülekezet tartozik. 54-ben van lelkész, 4-ben sajnos nincs. Ezt esperes Úr úgy tudja megoldani (háborús helyzetben), a gyülekezettel való egyeztetés alapján, hogy egy jól felkészült presbiter tartja a vasárnapi lelki összejöveteleket.

Majd jött a – harmadik meglepetés - ami az esperes Úr közel jövőbéli megoldandó feladatnak tart, hogy a gyülekezetekben sok magyar-ukrán házasság van, és igénylik az istentiszteletet ukrán nyelven is. Ebből kifolyólag már 2 gyülekezetben van ukrán tolmácsolás.

Vasárnap eljött a 10 órai istentisztelet ideje. Én már 9 órakor kiültem a bejárat előtti padra, és vártam, először gondnok úr érkezett, ugyanaz a koreográfia, mint nálunk, majd a gyülekezet tagjai. Gyorsan fél órában próbáltam sok református társunkkal beszélgetni, és jött a – negyedik meglepetés-. Érkezett Dani, 30-35 éves három gyermekes családapa, aki elmesélte, hogy előző nap két rendőrautó üldözte, hogy bevigyék katonának. Isten áldásával Dani autója gyorsabb volt, megúszta, de vajon hol lehet most?

A líceum jelenlegi helyzetéről pár gondolat. Az iskolában 5-11. osztályos diákok járnak. 17 évesen tesznek érettségit. A továbbtanulási arány 90% felett van, főleg magyar egyetemeken. Idén 154 volt a létszám, de a 26-27 es tanévre 160-ra emelkedik. Az iskola osztályai, a kollégium, tornaterem, az étkezde, tornapályák, templomudvar nagyon rendezett volt, itt öröm lehet iskolába járni, Isten igéjét hallgatni. Ez volt az ötödik meglepetés, mert nagyon jólesett a látvány, lehetett érezni a Szentlélek jelenlétét.

Az istentiszteleten a Bárka tábor szolgálóival közösen vettünk részt, akik a következő héten 80 kárpátaljai gyermeknek szerveztek tábort. Vezetőjük, nagytiszteletű Pálfalvi Viola lelkipásztor hirdette az Igét. A hirdetések végén Farkas Balázs lelkipásztor az Úr asztalanál az Efezusi levél 2. fejezetének 13. versével köszöntötte a gyülekezetet: „Most pedig Krisztus Jézusban ti, akik egykor távol voltatok, közel kerültetek Krisztus vére által.”  Remélem, jövőre, ha az Úr is áldását adja, újból elmehetek, és már egy békés országba érkezhetünk.

Horváth Róbert