Mivel idén voltam először hittantáborban, csak elképzeléseim lehettek a hét alakulásáról. Nem tudtam, mire számítsak, ezért reményekkel tele vágtam neki az első napnak. Miután megérkeztünk a Lepke Üdülőbe, örömmel állapítottam meg, hogy kellemes és barátságos hely, minden korosztály megtalálja a számára megfelelő szórakozási lehetőséget. Kicsomagolás után ízelítőt kaptunk a ránk váró programokból. Ez sok éneklést, a bibliai történetek meghallgatását és csoportokban való feldolgozását, a lovagkor megismerését és a lovagi erények elsajátítását, reggeli tornát és kézműves foglalkozásokat jelent.

Miután a fontosabb információk elhangzottak, előkerestük a fürdőruhánkat és a jó időt figyelembe véve elindultunk a közelben lévő Szelidi-tóhoz fürdeni. Sajnos a héten ez volt az első és egyben az utolsó alkalom is a rossz idő miatt. A többi nap a következőkben leírtak szerint alakult. Reggel trombitaszóra ébredtünk és tornával frissítettük fel magunkat.

Számunkra a gyülekezeti kirándulás volt az első találkozás testközelből a gyülekezet tagjaival. Feleségemmel és három gyerekünkkel augusztusban költöztünk Tatára. A tábor a költözést megelőzve adott első benyomást az itteni közösségről. Ilyen helyzetben az egyik legfontosabb dolog a társaság nyitottsága, befogadó készsége volt. Úgy érkeztünk oda, hogy senkit sem ismertünk, és nagyon jó volt úgy eljönni, hogy többen is felajánlották segítségüket a költözésben. Még biztosabbak lettünk abban, hogy jó döntés volt ebbe a városba költözni, a gyülekezeti közösséghez csatlakozni.

Az idei évben is sor került hittanosaink táborozására, ezúttal a Dunapatajon lévő Szelidi-tónál június 24. és 29. között. Negyvenhárom kisgyerek és hat felnőtt szállt fel a buszra, hogy megkezdhessük sokat ígérő hetünket.

Hittantáborainknak rendszerint két fontos célja van. Az egyik, hogy a ránk bízott gyerekek a hét során még közelebb kerülhessenek Istenhez, még jobban megismerhessék Őt. A másik fontos célunk, hogy a résztvevők egymáshoz is közel kerüljenek, közösséggé formálódjanak és megtanulják, megértsék, mennyire fontos tartozni valahova.

Ez évi gyülekezeti táborunk helyszíne Visegrád, Mogyoró-hegy volt. Jó választásnak bizonyult, gyereknek, fiatalnak, felnőttnek, idősnek egyaránt megfelelő. Lakóhelyünk faházakban, festői kilátással. Semmi nem hasonlított a mindennapokhoz, nem kellett rohanni, dolgozni, főzni. Nyugalom volt. Jutott idő mindenre, családra, gyerekekre, egymásra, spontán beszélgetésekre, egymás megismerésére, játékra, éneklésre. Mindez ritkaság manapság.

Tekintettel arra, hogy minden generáció jelen volt, külön program volt a gyerekeknek és a felnőtteknek. Hogy kié volt érdekesebb, nehéz eldönteni. Volt olyan felnőtt, aki szívesen lement volna a gyerekekkel a patakhoz siklót, békát tanulmányozni, de volt olyan gyerek is, aki inkább a felnőtt előadásokat hallgatta volna (különösen, mert ott voltak a szülei).