2014. július 22-én vette kezdetét a már régóta várt ifjúsági tábor. Hosszú oda út után foglaltuk el szálláshelyünket, mely a Magyar-tenger partján található balatonarácsi református templom gyülekezeti termében volt. Az ott töltött három nap alatt az időjárás igaz nem fogadott minket a kegyeibe, de ez egyáltalán nem akadályozott meg abban, hogy jól érezzük magunkat.
Rövid ismerkedés után rögtön próbára tettük a kreativitásunkat, kiderítettük mi mindenre használható egy WC pumpa eredeti rendeltetésén kívül. A lámpaburától kezdve a virágcserépig minden lehetőség felmerült, de véleményem szerint mégis az unikornis szarv volt a legkreatívabb megoldása a feladatnak.
2014. július 10 – 13. között egy nagyszerű hétvégét tölthettünk el lelkes gyülekezeti tagokkal közösségben a Balaton partján, Balatonberényben.
A táborban egészen fiatalok (néhány hónaposak is), és egészen fiatalosak (kicsit idősebbek, de semmi esetre sem öregek) vettek részt. A tábor mottója volt: „És ő "adott" némelyeket apostolokul, másokat prófétákul, ismét másokat evangélistákul vagy pásztorokul és tanítókul, hogy felkészítse a szenteket a szolgálat végzésére, Krisztus testének építésére...” (Ef. 4:11-12). Ennek kapcsán adódott a kérdés: Te mit tehetsz a gyülekezetért?
Minden napra készültünk különböző kézműves technikákkal és játékokkal, amik valamilyen módon kapcsolódtak a bibliai történetekhez, illetve az akkori egyiptomi kultúrához.
Az első nap is a kezdeti eső ellenére már a szabadban játszottunk ismerkedő játékokat, majd a tavalyi nagy sikerre való tekintettel újra csapatokat alakítottunk. Négy fáraóra és népére oszlottak szét a gyerekek. Az első közös feladat egy piramis egy-egy oldalának kidíszítése volt egyiptomi hieroglif írásjelekkel, illetve számokkal tetszés szerint.
Idei hittantáborunk Mózes életével foglalkozott. Délelőttönként először az egész csapat közös éneklésre, hitéleti foglalkozásra gyűlt össze. Mózes életének egy-egy részletével ismerkedtek meg a gyerekek, amelyekhez egy-egy újszövetségi igét kapcsoltunk és ezeken keresztül bátorítottuk őket hitük megélésére, felvállalására a mindennapokban.
Az első nap, miközben a zsidók egyiptomi nehézségeit mutattuk meg a gyerekeknek, beszélgettünk arról, hogy sokféle nehéz helyzetbe kerülhetünk mi is. A gyerekek életéből vett példákkal tanultuk meg, hogy „mindenütt szorongatnak minket, de nem szorítanak be, kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe.” ( 2. Kor. 4,8)