Szeptember 28-án, vasárnap az istentisztelet keretében köszönte meg egyházközségünk Múthné Szakács Zitának, a Tatai Református Egyházközség Intézményeinek Gazdasági Hivatala vezetésében eltöltött 10 és fél évét, valamint az azt megelőző időszakban a Kenderke Alapfokú Művészeti Iskolánál gazdasági vezetőként eltöltött éveit. Az intézmények, a gazdasági hivatal, valamint az egyházközség ajándékokkal és virágcsokorral köszönte meg a hivatalvezetőnek a munkáját.
Dr. Szabó Előd lelkipásztor a következő gondolatokat mondta el:
„Kedves Zita! Nagy szeretettel köszönjük meg Neked azt a munkát, amit intézményeink érdekében először mint a Kenderke gazdasági vezetője, aztán mint a Gazdasági Hivatal vezetője végeztél. 2015. január 1-jével hozta létre egyházközségünk az intézmények életét összefogó hivatalt, és ennek vezetését precíz, pontos és megbízható módon láttad el egészen idén június 30-ig. Intézményeink számára nagy megnyugvást jelentett, hogy számíthattak Rád mind a különböző kormányhivatali, államkincstári, könyvvizsgálói és egyéb ellenőrzések során, mind a statisztikai, gazdasági, tanügyigazgatási beszámolók elkészítése során, mind pedig a mindennapi pénzügyi és gazdasági tevékenységekben.
Köszönjük, hogy számodra a munkaidő úgy volt rugalmas, hogy mindig inkább tovább maradtál, csak hogy a munkát a lehető legmagasabb színvonalon végezzed el. Köszönjük, hogy a gazdasági hivatal mellett a gyülekezeti életünk sokféle területén is segítettél. Isten áldását kérjük életedre, a nyugdíjas évekre, minden családtagodra, és sok örömöt kívánunk Neked egész életedben!”
Szeretettel hívjuk a nőtestvéreket a november 8-9-én megrendezésre kerülő női csendes hétvégére Vértestolnára. A hétvége a "Gyógyító sebeink" címet kapta. Ahogy a címben is szerepel ezen a hétvégén a "sebeink"-ről gondolkozunk az evangélium fényében az előadások, a kiscsoportos beszélgetések és az egyéni elcsendesedés által úgy, ahogy eddig talán még sosem. Regisztrálni online lehetséges a honlapon és a facebookon megtalálható regisztrációs linken, vagy a részvételi szándékot jelezzék a nőtestvérek Szabó Elődné Melinda vagy Strifler Zoltánné Nikolett lelkipásztoroknál.
Regisztráció: https://forms.gle/
A Tatai Református Egyházközség első ízben szervezte meg az ún. Férfihétvégét, melynek idén Vértestolna festői "katlana" adott helyt. A szervezők a "Légy férfi" nevet adták a rendezvénynek. Izgalmasnak, érdekesnek tűnt a téma hisz a címválasztás se hétköznapi. Ezt a felszólítást férfiember szájából kicsit furcsának találtam, hiszen ezt inkább a nők szokták mondani Nekünk. Kíváncsiságom egyre nőtt, így jelentkeztem a kétnapos előadásra.
Október 4-én reggel kilenckor a megbeszélt időben már mindenki ott volt a helyszínen. Rövid bemutatkozás, ismerkedés, beszélgetés után áhítattal kezdődött a nap. Előszőr Szűcs Mátyás tiszteletes úr tartott áhítatot, majd Farkas Balázs tiszteletes úr a "férfiasság válsága" címmel egy érdekes, elgondolkodtató előadást. Utána egyéni elvonulásra és csendes elmélkedésre volt lehetőségünk. Majd kettő csoportra vált a társaság és közösen megbeszéltük az elhangzottakat és ki-ki elmondhatta a saját véleményét, észrevételét. A délelőttöt közös imádsággal zártuk, majd következett a tartalmas, finom ebéd.
A délutáni előadás 14:10 kor kezdődött a "férfivá válás útja" címmel, melyet Dr. Szabó Előd tiszteletes úr tartott. Ez egy hosszabb lélegzetű téma volt (1Sám16-tól 1Kir 2,12-ig) mely Dávid király életén keresztül mutatta be a férfivá válás útját. Majd ezt követően ismét kiscsoportos beszélgetés és közös imádság következett. A délelőtti, majd a délutáni előadások után jól esett egy kis erdei séta Vértestolna határában. Megnéztük a "négy TONÓ" kilátót, ahonnan pazar kilátás nyílt az erdővel, sziklákkal körülhatárolt településre. A visszaúton még egy kicsit elidőztünk a Bundschuh-forrásnál. A körülbelül másfél órás úton volt idő kötetlen beszélgetésekre egymással.
Visszatérve a szállásra tábortűz, majd szalonnasütés következett. A jó hangulatú vacsorázás közben őszinte beszélgetés folyt, melyet a szervezők három üveg finom borral koronáztak meg.
Másnap reggeli után csendes beszélgetések, közös imádságok, majd úrvacsorás istentisztelet következett. A déli ebéd előtt még alkalom nyílt közösen megbeszélni az itt töltött nap eseményeit, élményeit. Délután úgy búcsúztunk el egymástól, hogy jövőre újból találkozunk. Addig is sok feladat vár ránk, mert szeretnénk minél több férfitestvérünket meggyőzni arról, hogy szükségünk van ilyen közös találkozásokra, ahol fel tudunk töltődni és lélekben meg tudunk erősödni.
Csorba Ferenc résztvevő, gyülekezeti testvér
Dr. Szabó Előd lelkészünk megtisztelő felkérését követően a nagybörzsönyi Gyülekezeti Táborban készült fotóimat kezdtem böngészni... Hogy is volt...?
Első táborozóként izgalommal nyúlok a szavakhoz, gondolatokhoz, emlékekhez, ugyanakkor hálás szívvel és szeretettel „simítok meg” a fotókon minden történetet, mosolyt, tájat, ölelést... az Úr kegyelmes áldását. Áldás legyen azokon a házicsoportos barátaimon is, akik mindig lelkesen hívogattak erre a gyülekezet életében már hagyományosnak mondható közösségi programra.
Ismerős arcok és sok-sok őszinte, feltétel nélküli mosoly fogadott, a Testvérek örömmel üdvözölték egymást, láthatóan, érezhetően várták már ezt a találkozást egymással és az Isten szeretetével.
Ahogy minket, „első táborozókat” fogadott ez a szeretetteljes közösség egy pillanat alatt rávilágított János Apostol gondolatainak igazságára: „A szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet…” (I. levél, 4. fejezet, 18. vers)
Már az első délután, a játékos ismerkedés során – amikor például meghatározott ujjunkkal kellett megérintenünk valakit, és egy kérdésre választ adni – úgy éreztem, hogy a közösség nyitottsága és érdeklődése egészen közel hoz bennünket egymáshoz. A kiscsoportos beszélgetések szintén szíveket nyitogató, bátorító alkalmak voltak. A kezdeti ismerkedésből a napok végére egy őszinte, szeretetteljes közösség formálódott. Viccesen úgy fogalmaznék: a kutyasétáltatás hétköznapi témájától eljutottunk a saját kerítéseink, határaink komoly és mély kérdéséig.
A „Határaink” témája számomra különösen időszerű volt. A mindennapokban megélt nehézségek, a fáradtság és belső vívódások közepette ezek a napok új erőt adtak. Úgy éreztem, mintha Isten pontosan a megfelelő pillanatban nyitotta volna ki előttem ezt az ajtót. Az itt kapott gondolatok, találkozások és élmények mind arról szóltak, hogy az Úr szeretete valóban kiűzi a félelmet, és megtanít egészségesen élni határaink között.
A délelőtti előadások és az azokat követő kiscsoportos beszélgetések mély gondolati és lelki keretet adtak a tábor napjainak. A Lelkészek és Testvérek által felolvasott igék, imádságok, a Dicsőítő zenekar dalai, a reggeli imaközösségek, az imaséta... és még sorolhatnám, meghatározó élmények maradnak, amiért hálás a szívem. Emlékezetes marad az első hajnal is, amelyet csendben, egy baráti kézfogásban osztottam meg. Többször is énekelhettem a Dicsőítő zenekarral – ez külön öröm és ajándék volt számomra. A hajózás, a túrák, a természet közelsége, a madarak hangja, a táj szépsége mind-mind erősítették bennem azt az érzést, hogy Isten ajándékaiban járunk ezekben a napokban és így vált a tábor témája fokozatosan belső felismerésekké.
Számomra kiemelkedő élmény volt a Dicsőítő zenekar szolgálata. Ezek a közös dalok mélyen a szívembe íródtak. A négy nap legmegindítóbb eseménye pedig a vasárnapi úrvacsorás Istentisztelet volt: kegyelmes, felemelő és maradandó élmény.
Mit hoztam haza ebből a négy napból? Egyszerűen „megnyílt a szívem”. Megnyílt a közösség felé, amely feltétel nélkül fogadott be. Megnyílt a barátságok felé, amelyek itt szövődtek vagy erősödtek meg. Megnyílt a szolgálat felé, amelyre Isten hív és legfőképpen: megnyílt a szívem az Úr szeretetének végtelen ereje előtt.
Hálával gondolok vissza minden egyes mosolyra, szóra, énekre és kézfogásra. Köszönöm a gyülekezetnek, hogy első alkalommal is úgy érezhettem: itthon vagyok.
Szeretettel, Virág Katalin
