2020. szeptember 27. – 2020. október 25.

Mit kapunk meg az Úrvacsorában?

$11.     Kegyelmet és szabadítást. Második Korinthusi levél 6. rész 1-2. verse: „Vele együtt munkálkodva intünk is titeket: úgy éljetek, mint akik nem hiába kapták Isten kegyelmét. Mert ő mondja: »A kegyelem idején meghallgattalak, és az üdvösség napján megsegítettelek.« Íme, most van a kegyelem ideje! Íme, most van az üdvösség napja!” Zsidókhoz írt levél 4. rész 16. verse: „Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk.”

$12.     Bűnbocsánatot a bűnbánatot követően, és ami ebből fakad: örömöt és hálát. Lukács evangéliuma 22. rész 17. és 19-20. verse: „Azután vette a poharat, hálát adott, és ezt mondta: Vegyétek, és osszátok el magatok között! És vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, és e szavakkal adta nekik: Ez az én testem, amely tiérettetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre! Hasonlóképpen vette a poharat is, miután megvacsoráztak, és ezt mondta: E pohár az új szövetség az én vérem által, amely tiérettetek ontatik ki.”

$13.     Reménységet az Új Szövetségben. Első Korinthusi levél 11. rész 23-26. verse: „Mert én az Úrtól vettem, amit át is adtam nektek, hogy az Úr Jézus azon az éjszakán, amelyen elárultatott, vette a kenyeret, és hálát adva megtörte, és ezt mondotta: »Vegyétek, egyétek, ez az én testem, amely tiérettetek megtöretik, ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.« Hasonlóképpen vette a poharat is, miután vacsoráltak, és ezt mondta: »E pohár amaz új szövetség az én vérem által, ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre.« Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret, és isszátok e poharat, az Úr halálát hirdessétek, amíg eljön.”

$14.     Közösséget Jézus Krisztussal. Első Korinthusi levél 10. rész 16. verse: „Az áldás pohara, amelyet megáldunk, nem Krisztus vérével való közösségünk-e? A kenyér, amelyet megtörünk, nem Krisztus testével való közösségünk-e?”

$15.     Közösséget egymással. Első Korinthusi levél 10. rész 17. verse: „Mivel a kenyér egy, mi is mindannyian egy test vagyunk, mert mindannyian az egy kenyérből részesedünk.”

A Tatai Református Egyházközség Elnöksége csatlakozva a Zsinati Elnökségi Tanács nyilatkozatához, az alábbi szabályok betartására hívjuk fel a figyelmet, amelyek lényegében megegyeznek a gyülekezetünkben május óta alkalmazott járványügyi védekezéssel összefüggő eddigi gyakorlatunkkal.

"Augusztus végétől folyamatosan emelkedik a koronavírus-fertőzöttek száma az egész világon, a járvány második hulláma Magyarországra is megérkezett. A koronavírus terjedése miatt, összhangban a kormányzat által hozott kötelező intézkedésekkel, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának Elnöksége a következő felhívást teszi közzé: A templomokban az istentiszteleteken is kötelező a maszkviselés. Kérjük, hogy a templomok, gyülekezeti termek, egyházi intézmények bejáratánál, közösségi tereiben, illetve a mosdókban helyezzenek el a kézfertőtlenítéshez szükséges fertőtlenítőszereket."

Augusztus 1-jétől Deák László a Tatai Református Gyülekezet lelkésze. Bemutatkozó sorai következnek:

Deák László Olivérnek hívnak, 1995-ben születtem Tatabányán. Bokodon nevelkedtem, apai ágról dadi, anyai ágról császári származású vagyok. Szüleim mindketten reformátusok, jelenleg őstermelőként dolgoznak. Három testvérem van. Isten kegyelmeként hitét gyakorló református családban nőhettem fel, így Isten léte, valósága, és lénye nem volt rejtve előlem kisgyermekkoromtól fogva.

Életem egyik legmeghatározóbb helye a bokodi református templom, ahol Isten megszólított és hitemet, személyiségemet szüntelen formálta. 2010-ben konfirmáltam, amely számomra különleges élmény volt. A felkészítőn ismertem meg személyesen is Krisztust, akivel a konfirmáció alkalmával személyesen is találkoztam, onnantól kezdve újból és újból ezt a találkozást szeretném megismételni. Azóta is konfirmációs igém kíséri életem: „Légy hű mindhalálig és én neked adom az élet koronáját.” (Jel 2,10b).

Középiskolás éveimet Oroszlányban töltöttem, nyolcosztályos gimnáziumban. Lelkipásztori elhívásom a gimnázium végén váratlanul ért, mégis a leghatározottabban tudom, hogy Istentől jövő megszólítást kaptam. Így az érettségit követően azonnal teológiára kerültem. 2014-2017 között a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karán tanultam, 2017-2020 között pedig a Pápai Református Teológiai Akadémián fejeztem be tanulmányaimat.

Teológiai éveim alatt nagyon sokat formálódtam. Ebben a hat évben az Úr Jézus elválaszthatatlan kötelékkel vont magához. Saját bőrömön tapasztaltam meg a Biblia igazságát. Így mint méltatlan, bár elhívott szolgája, nincs más feladatom, mint tovább adni mindazt, amit megmutatott nekem Önmagából. Tanulmányaim alatt két évet ifjúsági vezető voltam a Budapest-Rákoshegyi Ref. Gyülekezetben. Szintén két éven keresztül kis-ifi szervezője és vezetője voltam a Dadi Ref. Gyülekezetben. Végül az utolsó két évben a Kömlődi Ref. Gyülekezetben láttam el a lelkipásztori szolgálatokat. Így volt lehetőségem sok szolgálati területen kipróbálni magam.

Tanulmányaim befejeztével a Tatai Református Gyülekezetbe kaptam segédlelkészi kirendelést. Itt elsősorban a legkisebbek hitoktatásában segédkezem. A Csillag-Virág Keresztyén Családi Napközibe, Hajnalcsillag Tatai Református Óvodába és az állami óvodákba vihetem Istenről szóló bizonyságtételeimet.

Feleségemmel hosszú ismeretségünk a gimnáziumi évekre nyúlik vissza, 2018 nyarán kötöttünk házasságot. 2020 márciusában született meg első gyermekünk, Simon Ágoston, aki bearanyozza a jelenünk minden napját.

A táborainkról szóló beszámolókat a felsős hittantáborunkéval zárjuk. Ezúttal is az egyik résztvevő benyomásait, élményeit olvashatjuk. Becker Kata 7. osztályos tanuló írása következik:

"Én minden évben izgatottan várom a hittantábort és ez most se volt másképp. A megszokottól eltérően, most napközis tábor volt, a vírus miatt, de szerintem ugyanolyan jól sikerült, mint az eddigiek.

Minden egyes reggelt egy áhítattal indítottuk, ahol sokat énekeltünk a diák zenészek kíséretével és hallgattuk Isten igéjét Balázstól és Krisztitől. Ezek után 10 percünk volt arra, hogy elcsendesedjünk és értelmezni tudjuk azt. Ezután következett a tízórai szünet, ahol lehetőségünk volt sütiket enni, társasozni, csocsózni és beszélgetni is. Ezeket követték a csoportos beszélgetések, ahol osztályonként voltak felosztva a csoportok. Itt sokat tudtunk játszani, viccelődni, de ennek ellenére sok komoly beszélgetésben is volt részünk. Minden csoportra 2-3 segítő jutott, akik nagyon aranyosan és kedvesen segítettek nekünk bármiben.

Hétfőn reggel megérkeztünk és elkezdtünk ismerkedni a többi táborozóval. Ezen a napon elmentünk sárkányhajózni az Öreg-tóra. Onnan pedig Dottóval mentünk haza.

A tábor második napján a program focizás volt és kézműveskedés. A Tatai Református Gimnázium tesi termében tudtunk focizni. Eközben azok, akik nem fociztak, a gyülekezeti teremben kézműveskedtek. Ők szappanokat tudtak önteni és fonni tanulhattak.

Szerdán elmentünk Tardosra kirándulni, ahol kb. 5 kilométert gyalogoltunk. Közben nagyon jókat beszélgettünk és még egy rövid áhítatot is végighallgattunk az erdőben. A cél a Kemencés fogadó volt, ahol finom húslevest és rizseshúst ettünk.

A csütörtöki napon az egyik segítő összeállított egy vetélkedőt, ami 8 feladatból állt. A 8 csapat először is megrajzolta saját menetlevelét, azután pedig elindult az első feladatához. Az összes csapat végigment mindegyik feladaton. Szerintem mindegyik feladat nagyon jó volt, de azért nem voltak nagyon könnyűek.

Péntek volt az utolsó napja a hittantábornak. Elbúcsúztunk a nyolcadikosoktól, de tudtuk, hogy az IFI táborban is jó helyük lesz. A hetet kenyérlángosozással zártuk, ahol sokféle feltétből tudtunk választani.

Egy hét alatt nagyon sok élménnyel gazdagodhattunk, sok új barátot szerezhettünk és őszintén beszélgethettünk mindenkivel. Jó volt látni, hogy ennyire összetartó a közösség és mindenki ilyen kedves. Köszönöm mind a 14 segítőnek és minden táborozónak, akik ott voltak a táborban."

Becker Kata