A következő pár soron keresztül hálát szeretnénk adni az Úrnak és egyben beszámolni arról, hogy milyen kincsekkel gazdagodhattunk a pápai gyülekezeti hétvégén. Jó volt megtapasztalni azt, hogy Isten gondoskodik népéről, olyan módon is, hogy alkalmat készít egymás közelebbi megismerésére és Igéje közös tanulmányozására egy hosszú hétvégén keresztül. Hisszük azt és most át is élhettük, hogy a gyülekezet tagjai Jézushoz közeledve kerülhetnek egymáshoz is egyre közelebb. De vajon hogyan kerülhetünk közelebb Hozzá, és hogyan tudjuk egyre jobban megérteni a gyülekezetünkre és egyéni életünkre nézve az Ő akaratát? Imádság és Isten vezetése - ez volt most az a közös téma, amit csütörtöktől vasárnapig körbejártunk.
Csütörtökön, megérkezve Pápára mindannyian próbáltuk felfedezni a Teológiai Akadémia épületét, elfoglalni a kényelmes és praktikus kollégiumi szobákat, berendezni a helyszíneket. Bevallom, mindeközben érdekes volt megállni és elolvasni egy-egy teológusoknak szóló hirdetőtáblát, vagy felfedezni a falon egy régi fényképet Karl Barth neves XX. századi svájci teológus Pápán tett látogatásáról. Ezeken keresztül is érezhettük, hogy különleges helyre kaptunk bebocsátást. Hadd osszunk most meg pár olyan rövid igei üzenetet, amin keresztül éreztük, hogy az Úr Jézus ott volt közösségben mindannyiunkkal ezen a gyülekezeti hétvégén.
A csütörtök esti áhítatban arról szólt az Ige, hogy Isten el tudja dönteni, és csak Ő tudja jól eldönteni, hogy mit és hogyan ad meg nekünk. Milyen fontos felismerni ezt és hálát adni mindazért, amit kapunk, vagy esetleg azért is, ha valamit mégsem kapunk meg Tőle! Az áhítatot követően már a késő estében gyűltünk össze imaközösségre, ezen az estén célzottan hálaadó imádságokkal. Jó volt felírni üres papírokra azokat a dolgokat, amikért hálásak lehetünk a gyülekezetben és jó volt utána ezeket közös hálaadásban Urunk elé vinni. A péntek délelőtti igei alkalmat Dr. Németh Tamás, a pápai teológia rektora tartotta az imádságról és Isten vezetésének imádságos elkéréséről. Jó volt újra rádöbbeni, hogy az imádság nem Isten befolyásolásának módszere, hanem a Vele való kapcsolatunk ápolásának és az Ő akarata megértésének egyik fontos eszköze. Mit kérhetünk Istentől? Mindent, de: imádság közben megtudjuk, mire nincs és mire van valóban szükségünk. Bátorító volt hallani Kálvin gondolatát, miszerint parancsunk van az imádságra és ígéretünk a meghallgatásra. Az alkalmat csoportbeszélgetéssel folytattuk, ahol kisebb körben tudtuk megosztani személyes tapasztalatainkat egymással. Jó volt hallani bizonyságtételeket és hálaadásokat meghallgatott imákért vagy akár megosztani egymással harcainkat, botladozásainkat imaéletünk területén. A péntek esti áhítaton tovább tanított minket az Ige Pál apostol és Szílász történetén keresztül arra, hogy helyet kell cserélnünk Istennel életünk volánjánál és át kell adnunk Neki az irányítást. Szombat délelőtt Isten vezetéséről beszélgettünk Újszövetségi példákon keresztül. Milyen nagy dolog az, hogy Jézus keresztjére tekintve biztosak lehetünk abban, hogy Isten számára nem vagyunk közömbösek! És ha ez így van, akkor abban is biztosak lehetünk, hogy Ő vezet minket, még ha nem is egész életünket adja előre. Isten az Ő akaratát lépésről lépésre ismerteti meg, úgy mutatja az utat, mint a mécses, ami csak másfél méterre világít, de mégis biztosan célhoz lehet vele érni.

Az igei alkalmak mellett gazdagon jutott lehetőség kikapcsolódásra, egymás megismerésére is. A hétvége egyből egy jó hangulatú vetélkedővel indult, köszönet érte Köblös István és Erdei Gyula családjainak, akik az előkészítés és a játékvezetés mesterei voltak. Részt vehettünk egyedi mintás póló- és táskakészítésen a szomszédban lévő kékfestő múzeumban és ellátogathattunk a pápai református Ótemplomba. A csoport egy része még városnéző kisvonattal is bejárta Pápát. Hálásak vagyunk azoknak, akik a gyermekekre vigyáztak az alkalmak alatt. És különösen hálásak vagyunk a fiataloknak, akik oly nagy szeretettel és odafigyeléssel vonták be a kicsiket a közös játékba a teológia udvarán. Jó volt együtt lenni fiatal családosoként idősebb testvérekkel, és a beszélgetésekben felfedezni, hogyan köt minket össze az Úr.
A hétvége alatt folyamatosan az az öröm volt bennem, amit talán az ünnepi zarándoklaton lévő zsidók is érezhettek amikor a 133. zsoltárt énekelték: „Íme, mily jó és mily gyönyörűséges, amikor a testvérek egységben együtt laknak!”. Öröm volt együtt lakni néhány napig Pápán.

Szécsi Sándor és családja

Bő egy hónap múlva, szeptember 22-én ismét családi nap a gyülekezetünkben. A szervezés, előkészületek megkezdődtek, amihez sok segítő kézre van szükség. Augusztus 23-án 18 órakor a Gyülekezeti Teremben megbeszélést tartunk ezzel kapcsolatban. Aki szívesen csatlakozik hozzánk, jöjjön, várjuk szeretettel!

Minden évben igyekszünk olyan tartalommal megtölteni a napokat, ami segít a diákoknak Isten és önmaguk megismerésére és lehetőséget ad, hogy a mindennapokat könnyebben éljék meg. Az idei táborunk témája a választás, döntés volt. Sokszor kell határozni, valamelyik utat kiválasztani, ami előttünk van, de ez egyáltalán nem egyszerű. Ezért különböző bibliai történeteken keresztül mutattunk rá arra, hogy Isten miként szeretne segíteni bennünket a választásainkban.

A csoportfoglalkozásokon sok játékkal, drámapedagógiai eszközökkel igyekeztünk ezeket a témákat minden korosztály számára érthetővé tenni.

Különlegessége volt az idei tábornak az is, hogy a gyülekezetünk ifi csapatából 9 fő jött velünk és a táborszervezés első lépéseitől az utolsó pillanatig kivették a részüket a szolgálatból: ötleteltek, készültek velünk, csoportot vezettek, étkezésben segítettek, beszélgettek, játszottak a táborozókkal. Nélkülük egészen biztos, hogy nem tudtunk volna ennyi mindent vállalni. Istennek legyen hála az ő szolgálatukért.

Idén először ún. műhelyeket is tartottunk, ahol az ifiseink vállalták, hogy beszélnek életüknek fontos és meghatározó területéről, küzdelmeiről. Így szó volt sportról, közösségek hatásáról, hivatás választásról, álarcokról és megfelelésekről. Nagyon nagy sikere volt ennek a programnak a táborozók körében.

Az utolsó este elbúcsúztattuk (kölyök) pezsgővel a 8. osztályosokat, hiszen ők már jövőre nem tarthatnak velünk, egyúttal szeretettel hívtuk őket az ifi táborunkba. Jó volt látni az egymást ölelő, síró fiatalokat, mert ez igazán kifejezte mennyire erős az a kapocs, ami évről évre a táborozók között kialakul.

Egész hetünket a jó hangulat, egymás elfogadása és befogadása, egymás felé való nyitottság jellemezte. Öröm volt látni, ahogy az újak pillanatok alatt megtalálták a helyüket a közösségben és felvették a táborozás ritmusát. Isten áldásait minden nap, minden pillanatban éreztük. A szívünk tele van hálával ezért.

5. osztályosok csoportfoglalkozása:

Az idei hittantáborba 66 fővel Nagyvelegre látogattunk el. Az egész hét alatt szórakoztató programokon vettünk részt kísérőink kitartó munkájának köszönhetően.

Minden nap kiadós reggelivel kezdtük a napot, amely után közös éneklés és „15 perc csend” elnevezésű program következett. Ekkor párokban elvonultunk, egy adott igeszakaszt olvastunk és imádkoztunk együtt. 10 órától feldolgoztuk a napi történetet, majd korosztályok szerint bontva közös foglalkozásokra indultunk. Itt mindig érdekes témákat boncolgattunk, jobban megismerhettük egymást és önmagunkat.

Ebéd után csendes pihenőt tartottunk, majd különböző programokon vettünk részt: túrázás, vetélkedő, foci, számháború és a nagy sikerű „műhelyek. Ekkor következett a már hagyományos focibajnokság és a szabadidős tevékenységek. A jól megérdemelt vacsora után esti áhítat zárta a napunkat, ezután pedig takarodóig társasjátékozással ütöttük el az időnket.

Ezúton is szeretném minden táborozó nevében megköszönni a segítőink kemény munkáját, és a finomságokat a szülőknek, nagyszülőknek!

Összeségében kiváló táborban vehettünk részt és mindannyian remek élményekkel térhettünk haza Nagyvelegről.

Varga Dániel 8. osztály

2018. június 25-29. között szerveztük meg az alsós általános iskolás hittanosainknak a nyári hittanos tábort, ismét napközis jelleggel. A gyerekek 7:30-tól érkezhettek és 16 óráig tartottak az elfoglaltságok.

Reggelivel kezdődött a nap, majd a templomba mentünk bibliai foglalkozásra. Tanultunk énekeket, és megismertük Isten üdvözítő munkáját Pál apostol életén és munkásságán keresztül. Ezt követte egy kis szabadidő, majd évfolyamonkénti bontásban négy csoportban foglalkozások, amelyeken játékos formában mélyítettük el a templomban hallottakat. Ebéd után minden napra jutott valami kézműves vagy sport foglalkozás.

Megismerkedtünk az első keresztyének világával, életével, nehézségeivel, ennek kapcsán buszos kirándulással egybekötve utaztunk el a Komáromi erőd almásfüzitői Római táborába, ahol az első két évszázad korának ruháit, kézművességeit, gyógynövényeit mutatták be nekünk, sőt kóstoltunk korabeli ételt is.

Szerveztünk a gyerekeknek Gútay János bácsival, gyülekezetünk presbiterével agyagozást, amelyen saját készítésű bögréket és kerámiákat készíthettek a gyerekek életkoruknak megfelelően.

Volt sport délután, pólófestés, családi délután. A hét lezárásaként a családi délutánon egy hosszú kötelet feszítettünk ki közösen, a templom előtt körbe állva. Szerettük volna ezzel kifejezni, hogy egy közösség vagyunk, és együtt meg tudjuk tartani egymást, ahogyan az Úr is megtart bennünket.

Végül július 1-én vasárnap az istentisztelet keretében számoltunk be a gyülekezet előtt az egész hétről, melyre egy igazán jó hangulatú kis műsorral készültünk énekekkel és aranymondással.

Köszönet illeti a szülőket, a 16 segítő felnőttet, Tata város Önkormányzatát, a Tatai Református Gyülekezetet, Gútay Jánost, a Tatai Református Gimnáziumot a tábor szervezésének és lebonyolításának anyagi, erkölcsi, két kezi feladataiban nyújtott segítségéért. S mindenért hála a Mindenható Istennek. SOLI DEO GLORIA

A táborban készült fényképek megtekinthetők a képtárban.

Minden évben gyülekezetünk ifjúsági csoportjával olyan helyeken táborozunk, ahol nem csupán magunkra figyelünk, hanem adni is szeretnénk valamit, szolgálni abban a gyülekezetben. Ezzel a szemlélettel keressük a helyszíneket. Így jutottunk el idén a Győrszemerei Református Gyülekezetbe, ahol 5 napot töltöttünk 18 fiatallal. A táborunk témája a megtérés volt. A csoportbeszélgetésekben, esti evangélizációk során igyekeztünk megérteni, mit is jelent ez, hogyan megy végbe, mi a következménye. A csoportfoglalkozások során sok játék, beszélgetés, lezárásként pedig imaközösség volt. A lelki töltekezést segítette az utolsó esti imaséta, ami mindig nagy hatással van a résztvevőkre. Reggelente a tábor résztvevői közül kerültek ki az áhítat tartók. Maguk döntötték el, hogy miről osztják meg velünk a gondolataikat. Nagyon jó volt hallgatni őket és épülni szolgálataikból.

A lelki töltekezést mellett szolgálni is tudtunk. Vasárnap részt vettünk az istentiszteleten és igeolvasással, imádsággal, énekléssel szolgáltak a fiatalok. Délután a hittanosok részére szerveztünk egy bibliai történetet feldolgozó játékos délutánt. Itt is kivették a feladatból a részüket az ifi tábor résztvevői. A történet előadását, az azt követő vetélkedőt nem csak kitalálták, hanem maguk is aktív szereplői voltak.

A hét első napjaiban délelőttönként fizikai munkával szolgáltunk. Takarítottunk temetőt és templomot, gazoltunk a templom körül és néhány nagyon talpra esett fiú egy faház felállításában is oroszlán részt vállalt. Egyik táborozónk pedig a lelkésznővel közösen cigány gyerekek matematika tantárgyból való felzárkóztatásában is segített.

Ezek mellett természetesen elmaradhatatlan a mindennapos focizás, beszélgetés, közös társasozás és mivel javában zajlik a futball világbajnokság, a közös meccsnézést is kipróbáltuk.

Nagyon nehéz visszaadni a száraz tények mellett, hogy mennyi szeretet, elfogadás, egymásra figyelés volt ez alatt az öt nap alatt. Nehéz körül írni azt a lelkületet, amit megtapasztaltunk a fiatalok között. Az egyik táborozónk fogalmazta meg a lényeget: Itt mindenki szereti a másikat. Minden pillanatban világos volt számunkra, hogy ez nem az emberi törekvés eredménye, itt Isten van jelen közöttünk, aki közösséget formált belőlünk, aki megáldotta az alkalmainkat és szeretetével vett körül minket, amit már csak szét kellett osztanunk egymásnak. Hála mindezekért Őneki!