Lelkészeink

 

dr. Szabó Előd

1975-ben születtem Kaposváron. Édesapám lelkipásztor, édesanyám hitoktató. Hat testvérem van. Teológiai tanulmányaimat Budapesten végeztem 1994-1999 között. 1999-2000 és 2001-2002-ben két esztendőn át szolgáltam Tatán. 2002-2012 között Naszályon voltam lelkipásztor. 2012. június 1-től ismét a tatai gyülekezetben szolgálok. 2001-ben kötöttünk házasságot feleségemmel, Isten három gyermekkel ajándékozott meg bennünket.

Az elmúlt évek alatt alakult ki bennem az a kép, ami lelkészi szolgálatom alapjának tekinthető. A lelkipásztor – protestáns egyházfelfogásunk, vagyis az egyetemes papság elve szerint – nem egyszemélyes döntéshozó, felelősség- és teherhordozó, hanem a gyülekezet arra hívatott tagjaival együtt dönt, hordozza a felelősséget és a terheket. Aki a gyülekezet terheit hordozza, annak joga van a gyülekezet életével kapcsolatban véleményt formálni, aki azonban nem tesz meg semmit az egyházközség épüléséért, az nem jogosult beleszólni mindabba, ami a gyülekezeten belül történik. Ebből tehát következik az, hogy a gyülekezet ügye – emberi szemszögből nézve – nem egyszemélyes ügy, vagyis együttes teherhordás, felelősség és döntéshozás jellemzi. A gyülekezeti lelkész szolgálata mindig Bibliai alapon kell, hogy álljon, közben pedig – szintén Jézus alapelveinek megfelelően – együtt kell dolgoznia a gyülekezet elhívatott tagjaival.

A másik alapmeglátásom az, hogy a gyülekezet tagjai ellenére nem lesz gyülekezeti épülés, fejlődés. Hiába tesz meg mindent a lelkipásztor, hiába igyekszik emberileg nézve mindent megmozgatni, ha a gyülekezet tagjai az érdeklődőket, az éppen megindulókat nem fogadja be, nem támogatja, és nem bátorítja. Végül is lelkész és gyülekezet a szolgálatban egymásra kell, hogy támaszkodjon. Csak akkor növekszik és erősödik egy gyülekezet, hogyha a lelkipásztor közösen munkálkodva a gyülekezet tagjaival, Isten erejére támaszkodva egy irányba halad. Azért munkálkodunk és imádkozunk, hogy Tatán a református gyülekezetben is ez valósuljon meg.

Szabó Elődné Melinda

Szabó Elődné Gyulai Melinda vagyok, 1979-ben születtem Kolozsváron. Iskoláimat Kolozsváron kezdtem meg, majd Kecskeméten folytattam. A nyolc osztály elvégzése után a Katona József Gimnáziumba 1998-ben érettségiztem. Még ebben az évben jelentkeztem és fel is vettek a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi karára lelkipásztori szakra. A gimnáziumi évek alatt a kecskeméti református gyülekezetben aktív tagja lettem az ifjúsági körnek, ahol a részvétel mellett többféle szolgálatot is vállaltam. Ezekben az években értettem meg Isten hívását is a lelkészi pálya felé, amit kezdetben nagy örömmel fogadtam, majd elvetettem, végül győzött Isten felettem. Engedtem az egyértelmű, minden kifogást elutasító hívásnak. Azóta is tudom, hiszem, jól döntöttem, az Úristen a legjobb utat adta számomra.

Még a teológia évei alatt elkezdtem a tanítói szakot, amit Nagykőrösön fejeztem be 2006-ban. Jelenleg is tanulmányokat folytatok a KRE-HTK vallástanár szakán.

A férjemmel 2001-ben egy évet szolgáltunk a tatai gyülekezetben, akkor én még mint teológus hallgató, majd 2002-ben kerültünk Naszályra, ahol a segédlelkészi évemet is töltöttem. Ezt követően beosztott lelkészként végeztem a gyülekezetben a gyerekek körüli szolgálatokat.

Jelenleg a tatai gyülekezetnek vagyok beosztott lelkésze és hitoktatója. Ebből kifolyólag sokat foglalkozom gyerekekkel és fiatalokkal. Tapasztalom, mennyire nagy szükség van a velük való beszélgetésre, elfogadásra és nyitottságra. Legfontosabb célkitűzésem, hogy Isten igéjét a mai „modern" ember számára is érthetően, egyszerűen, közvetlenül juttassam el.

Ugyanakkor gyülekezetünkben az idősek látogatásának koordinálása is hozzám tartozik. Régi gyülekezeti tagjainkban, akik már templomba nem tudnak járni, nagy igény van a beszélgetésre, Ige olvasásra, imádságra. Havi látogatásokkal, házi istentiszteletekkel vagy éppen istentiszteletre szállítással igyekszünk ennek eleget tenni.

A szolgálatok mellett feltöltődésre is szükségem van. Az olvasás, a sport és az utazás nekem ezt adja meg.

Férjem, Szabó Előd, lelkipásztor, akivel 2001-ben kötöttünk házasságot. 2003-ban megszületett első gyermekünk, Benedek, majd 2005-ben első kislányunk, Emese és a jelenlegi sort Imola zárja, aki 2008-ban jött világra.

Nagy Krisztina

1977-ben születtem Tatán, itt nevelkedtem, és végeztem iskolai tanulmányaimat. Az Eötvös József Gimnáziumban érettségiztem 1995-ben. Teológiai éveimet a Budapesti Református Teológiai Akadémia falai között töltöttem 1996-2003-ig.

Templomba járó családban nőttem fel, szinte minden vasárnap elmentünk a Tata-Tóvárosi Református Imaházba, ahol mind a gyermekalkalmon, mind az istentiszteleten részt vettem.

Középiskolai éveim alatt fogalmazódott meg bennem szolgálatra való elhívásom, mely kezdetben a gyermekek oktatására terjedt ki, majd érlelődött tovább, míg beteljesedett az Igei megszólítással: Pál apostol Tituszhoz írt levelében 2,11-15. "Ezt hirdesd: Ints és fedj teljes határozottsággal: senki meg ne vessen téged."

A teológia elvégzése után a Tatai Református Gyülekezetbe kaptam segédlelkészi kirendelést, ahol a lelkészi diploma megszerzése után beosztott lelkészként folytattam szolgálatomat. Az első években többnyire gyülekezeti feladatokat kaptam és azok mellett hitoktattam több városi iskolában és óvodában, majd az évek során áttevődött a hangsúly a tanítás - hitoktatás - gyermekmunka irányába.

2011. óta főként gyülekezetünk óvodájában végeztem lelkészi-hitoktatói szolgálataimat. 2012-től a gyülekezet Házaspár körének a szervezője- vezetője vagyok.

2003-ban kötöttem házasságot Nagy Attilával, három gyermekünk született. Jelenleg a negyedik gyermekünket várjuk, ezért a mindennapos szolgálatokban nem veszek részt.

Az első pillanattól kezdve fontosnak tartottam, hogy az Úr Jézustól tanult szeretetre buzdítsak, neveljek, oktassak gyermeket és felnőttet egyaránt. Ez az szeretet olyan, amit az ember ajándékba kap, mégis egész életén át tanulja az alkalmazását. A tanuláshoz szükséges az útmutatás, melyet Isten Igéjéből kapunk, a testvéri buzdítás, a közösség a gyülekezetben, a közös programok és szolgálatok, lelki beszélgetések. Ehhez kérem naponta Mennyei Atyám áldását és bölcsességét.

Papp László

Papp LaszloAhogy a régiek mondták – az Úr 1985. évében - születtem augusztus 16-án Marosvásárhelyen. Édesapám nyugalmazott elektrotechnikus, villanyszerelő mester; édesanyám szociális gondozó. Három idősebb testvérem van.

Öt éves koromban költöztünk Magyarországra, azon belül is Esztergomba. Itt végeztem általános iskolai tanulmányaimat a Vitéz János Római Katolikus Általános Iskolában.

A tanulmányok befejeztével, a Csurgói Csokonai Vitéz Mihály Református Gimnáziumba nyertem felvételt. Az érettségi után Kecskeméten kezdtem meg tanulmányaimat gépész és automatizálás mérnök szakon, így akár lehettem volna mérnök is, azonban az Úr másként rendelte számomra az életet.

2008-ban elköltöztem családommal Balatonkenesére és még ebben az évben felvételt nyertem a Pápai Református Teológiai Akadémiára, ahol 2015-ben végeztem lelkész szakon. Párhuzamosan elvégeztem a hitoktatói szakot is. Jelenleg a Tatai Református Egyházközség beosztott lelkészeként próbálok helytállni a feladatomban, amit hiszem az Úr bízott rám.

Feleségemet, akivel 2011 óta vagyunk házasok, Papp-Szabó Szimonettát, a gimnáziumi éveim alatt ismertem meg. 2014 novemberében az Úr Isten megajándékozott minket egy szép és egészséges leánygyermekkel, Dórával.

Feleségemmel együtt kezdtük meg teológiai tanulmányainkat. Ő Veszprémben én Tatán végeztem hatodéves gyakorlatomat.

Ő jelenleg gyermekünkkel van otthon én pedig az óvodánkban, óvodákban és az iskolákban végzek hitoktatói feladatokat az Istentiszteleti szolgálatokon kívül (bár megjegyezném, szerintem a hitoktatás is egyfajta Istentisztelet ... )

Bevallom őszintén, nekem nincs tipikus megtérés-történetem (ha van egyáltalán ilyen kategória). Kisgyermek korom óta jártam szüleimmel templomba. Mélyen hívő felmenőkkel büszkélkedhetem, így már a családi légkörben is megérezhettem az Isten közelséget. Én mindig racionálisan, matematikus aggyal gondolkodtam. De csakhamar beláttam a saját életem és a környezetem alakulásában, hogy mindannyian egy Isteni tervnek vagyunk a részei, mely nem írható le számokkal, és ebben a tervben mindenkinek vannak az Úrtól kapott személyes feladatai. Megtapasztaltam az életemben azt, hogy minden emberi akarat, próbálkozás hiábavaló, ha nincs rajta Isten áldása.

Minden eddigiért az életemben SDG (Soli Deo Gloria – Egyedül Istené a dicsőség)!

Papp-Szabó Szimonetta

Papp Szabo Szimonetta1989. január 29-én születtem Veszprémben. Balatonkenesén töltöttem gyerekkoromat szüleimmel és két testvéremmel. Nagyszüleim is Balatonkenesén élnek/éltek, így megtapasztalhattam gyermekkoromban, hogy milyen jó, hogy a rokonság közel van és a családtagok számíthatnak egymás segítségére.

Szüleim kiskoromban cipészekként dolgoztak, emellett édesapám élelmiszerboltot vezetett, majd recepciósként dolgozott. 1996-ban vállalkozást alapítottak, melyben árnyékolástechnikával foglalkoznak. Édesapám szembetegsége miatt rokkantnyugdíjas lett.

Nővérem Budapesten él párjával és az unokaöcsémmel. Írnokként dolgozik a Pesti Központi Kerületi Bíróságon. Öcsém szintén Budapesten él párjával, ügyfélszolgálati asszisztensként dolgozik.

Felmenőim nagy részben katolikusok, nagyszüleim közül csupán édesanyám részéről, apai ágon vannak református rokonaim. Szüleim döntésében miszerint reformátusnak keresztelnek bennünket, nagy szerepet játszott anyai nagymamám, akit szülei katolikusnak kereszteltek ugyan, de felnőttként átkeresztelkedett és reformátusnak vallotta magát. Édesapám családjában nem fogadták kitörő örömmel a döntést, hogy reformátusok lettünk. Apai nagymamámmal sokat vitáztam felekezeti kérdésekről, már egészen kis koromban. Később elfogadta, hogy reformátusok lettünk és belátta, hogy egy Isten van, és a felekezeti határok nem gátolhatnak meg bennünket abban, hogy Istennek tetsző életet éljünk, valamint, hogy felekezetektől függetlenül méltóképpen tudjuk szolgálni őt. Már az óvodában is jártam hittanra és sokat foglalkoztam az Isten dolgaival, sokszor érezhettem meg kegyelmét és szeretetét, így nem tudok kiemelni egyetlen momentumot az életemben, amire azt mondhatnám, hogy az az én megtéréstörténetem. Valahogy úgy érzem, hogy a kezdetektől ismerem az Istent, aki nap, mint nap kimutatja a szeretetét felém.

Az általános iskolát 1996-ban kezdtem, az első hat osztályt a Balatonkenesei Pilinkszky János Általános és Zene Iskolában végeztem. A hetedik osztályt kollégistaként kezdtem a Csurgói Csokonai Vitéz Mihály Református Gimnázium hatosztályos tagozatán, majd ott végeztem el a középiskolát. Itt ismerkedtem meg férjemmel is. 2008-ban tettem sikeres érettségi vizsgát, ezt követően még ebben az évben felvételt nyertünk férjemmel a Pápai Református Teológiai Akadémia teológus-lelkész szakára. Papp Lászlóval 2011 májusában kötöttünk házasságot. 2013 februárjában megkezdtük tanulmányainkat az Akadémia hitoktató szakán, majd 2014 januárjában sikeresen le is államvizsgáztunk. 2013 augusztusában kezdtem meg hatodéves gyakorlati évemet a Veszprémi Református Gyülekezetben, ahol 2014 júliusáig volt alkalmam belelátni a lelkipásztori teendőkbe és elsajátítani azokat. Teológiai tanulmányaimat 2014 júniusában zártam le. 2014 augusztusában helyeztek a Tatai Református Gyülekezetbe segédlelkészként. Férjem 2014 augusztusában kezdtem meg hatodéves gyülekezeti gyakorlatát a Tatai Református Gyülekezetben, ami nem volt ismeretlen számára, hiszen 2013 novemberétől volt a gyülekezet hitoktatója. 2014 szeptemberében sikeres Egységes Lelkészképesítő vizsgát tettem Budapesten. 2014 novemberében született meg első gyermekünk Papp Dóra. Jelenleg Dóra testi, lelki és szellemi fejlődése tölti ki napjaim nagy részét. Hálás vagyok Istennek azért, hogy életem minden napján érezhettem azt, hogy Ő velem van, és hogy az eddigi céljaimat a segítségével elérhettem.

Farkas Balázs

Farkas Balazs„Hagyjad az Úrra a te útadat, és bízzál benne, majd Ő teljesíti!" (Zsolt 37,5)

1991-ben születtem a Vajdaságban található Verbászon. Édesapám történész és muzeológus, édesanyám pedig tanítónő. Nagyapám haláláig, nagybátyám mind a mai napig a horvátországi magyar református gyülekezetekben szolgál lelkészként. Szüleim 1993-ban költöztek át Magyarországra velem és bátyámmal. Most már több mint húsz éve a Bács-Kiskun megyei Szalkszentmárton az otthonunk. Itt töltöttem az általános iskolai éveket, majd a Kunszentmiklósi Baksay Sándor Református Gimnáziumban érettségiztem. Itt remek közösségre, igazi példaképekre találtam, valamint testileg és lelkileg is sokat fejlődtem. Komoly hatással volt rám a testmozgás, azon belül is a kosárlabda, mellyel azóta is számos szép eredményt érhettem el csapataimmal. A legnagyobb „sikereimet" azonban a hit rögös útjain tapasztaltam kamasz koromban.

Mivel a „lelkész-közeg" és a „parókia illata" sohasem állt tőlem messze a rokoni kapcsolatok és szép emlékek miatt, mindig éreztem, hogy valami ilyen irányba kellene elindulnom. De ennek a bevállalásához nem voltam elég bátor a gimnáziumi évek alatt, úgy is mondhatnám, nem volt elég erős ehhez a hitem. Isten azonban éppen az önfejűségemből fakadó csalódások által értette meg velem, miként és hogyan kell őt szolgálnom.

Nem én választottam azt a szolgálatot, amiben most a legnagyobb örömemet lelem, de örülök és példa is számomra az, hogy Valaki jobban tudta mi a feladatom az életben és mi a jó nekem.

A gimnázium után 2010-ben a Pápai Református Teológiai Akadémia hallgatója lettem. Hálás vagyok Istennek, hogy olyan barátokat, teológus társakat és kiváló tanárokat sodort az utamba, akiktől tanulhattam és erősödhetett a hitem. 2016 nyarán szereztem meg a diplomámat.

A Tatai Református Gyülekezetben elsődleges feladatom a fiatalokkal való munka. Közösen megfogalmazott célunk a fiatalok megszólítása, érdeklődésüknek felkeltése, véleményeiknek, gondolataiknak meghallgatása. Fontos, hogy bíztassuk őket a hitben való járásra, példát mutassunk nekik. Különböző feladatok, programok, utazások és legfőképpen szolgálatok által szeretnénk, hogy rádöbbenjenek arra, milyen jó Krisztus egyházába tartozni, milyen jó egy megértő és elfogadó közösség részének lenni, milyen jó boldog, Istent megismerni akaró embernek lenni.

A lelkészi szolgálat más területein is szívesen részt veszek a gyülekezet életében, legyen az a szolgálat Igehirdetés, lelkigondozás vagy éppen sportprogramok szervezése.

A szolgálatokban igyekszem a tőlem telhető legtöbb hittel, reménnyel és szeretettel megállni. A nehéz feladatok hordozásában azonban Isten nem hagyott egyedül, hiszen családom, lelkész társaim, legfőbbképpen feleségem nagy segítségemre van, akivel Isten áldását 2016 nyarán kértük házasságunkra.

„Hagyjad az Úrra a te útadat, és bízzál benne, majd Ő teljesíti!" (Zsolt 37,5)

dr. Márkus Mihály

Dr. Márkus Mihály Komáromban született 1943. augusztus 26-án. Szülei: dr. Márkus Jenő (lelkész) és Pongó Lenke. Felesége: Eördegh Ildikó, akivel 1966-ban kötött házasságot. Hat gyermekük született: Gábor (1967), Eszter (1968), Éva (1969), Mihály (1972), Dániel (1973), János (1976). Gyermekei családosak, s immár 16 unoka van a népes családban.

Tatán érettségizett 1961-ben, majd tanulmányait a Budapesti Református Teológiai Akadémián folytatta 1961 és 1966 között. 1966-67-ben körmendi, majd szentgyörgyvölgyi segédlelkész, 1967-1970 között szentgyörgyvölgyi lelkipásztor volt. 1970-1975 között Pápán, 1975 óta pedig Tatán végzett lelkészi szolgálatot. A tatai lelkészi szolgálat mellett 1975-től 1990-ig a Dunaalmási Református Egészségügyi Gyermekotthon intézeti lelkipásztora volt. 1991-2008 között a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke, 1991 márciusától 2002-ig a Zsinat lelkészi alelnöke volt.

A következő közegyházi, illetve ökumenikus tisztségeket töltötte be: 1990-1991 a Dunántúli Református Lelkészegyesület elnöke, 1991-1996 a Magyar Református Világszövetség főtitkára, 1996-tól 2002-ig alelnöke. 1991 óta a Magyar Bibliatanács alelnöke, 1994 és 1998 között a Magyar Egyházak Ökumenikus Tanácsának alelnöke, 1998-2002 elnöke.

Tudományos munkássága során számos tanulmány és könyv megírása után 1980-ban szerzett tudományos fokozatot: teológiai doktori címét Budapesten védte meg. Doktori értekezésének címe: Komáromi Csipkés György. 1982-ben egy szemesztert a Münsteri Egyetemen töltött. Különösen nagy hatással voltak rá dr. Neuser és dr. Esser professzorok előadásai, akik érdeklődését a Kálvin-kutatás problematikája felé irányították. 1998-ban PhD minősítést kapott. 1998-2013 között a Pápai Református Teológiai Akadémia egyháztörténeti tanszékét vezette.

Továbbiak

 

Kapcsolat

b5ced5d48fcecaccdeddcea4dce3d289b1d2dfcaddcad5a3899ba1a29989bdcaddca9589b4d8ccdcd289deddccca899a9e97a5cbdb8998a7bdced5cecfd8d7a389919c9d92899ca199969f9a9fa5cbdb8998a7aed6cad2d5a389a5ca89d1dbcecfa68bd6cad2d5ddd8a3d1d2dfcaddcad5a9dbcecfddcaddca97d1de8ba7d1d2dfcaddcad5a9dbcecfddcaddca97d1dea598caa7a598d9a77673a5d9a7bdced6d9d5d8d6a389bdcaddca9589b4d8ccdcd289deddccca899a9e97a5cbdb8998a7bd8fd8caccdeddcea4df8fcacaccdeddcea4dbd8dcd289d2d6cad18fcacaccdeddcea4e3a389bdcaddca9589bcd8d6d8d0e2d289ab8fcecaccdeddcea4d5ca89deddccca899e97a598d9a77673a5d9a7aae389ced0e2d18fcacaccdeddcea4e3d48fd8ded6d5a4e3dc8fcecaccdeddcea4d089cbcad7d4dce38fcacaccdeddcea4d6d5cadce38fcacaccdeddcea4d6cad2a3a5cbdb8998a7bdcaddcad289bbcecfd8dbd68fcacaccdeddcea4dddedc89aed0e2d18fcacaccdeddcea4e3d48fd8ded6d5a4e3dc8fcecaccdeddcea4d0a5cbdb8998a79a9a9f999999999f96999999999999999996999d9c9da19f9a9b8991aedbdcddce89abcad7d492a5cbdb8998a79a9aa09d99999da0969b999a9c9b9fa09e8991b8bdb992 cVO4IP5KIOWB7GEZcpSZEbWTVyeRGpDs caesar This page part is protected against spam bots and web crawlers. In order to be displayed you need to enable Javascript in your browser, and then reload the page.