Kedves Testvéreim!
Számunkra egy nagyon szűkös időszak részben lezárul. Nem tarthattunk semmilyen közösségi alkalmat, nem tarthattunk istentiszteletet, de ennek most vége. Vasárnaptól ismét lehetőség nyílik arra, hogyha csak hetente egyszer is, de találkozzunk. A délelőtti istentiszteleteinket a megfelelő előírások követésével (fertőtlenítés, maszkhasználat, távolságtartás) megtartjuk. Bár bizonyos számadatok és mutatók nem változtak, de a lelki szükség olyan nagy, hogy Egyházkerületünk az istentiszteletek engedélyezése mellett döntött. Ehhez csatlakozik gyülekezetünk is, a december 13-i vasárnaptól, ádvent 3. vasárnapjától. Reménység szerint, amennyiben más rendelkezések nem lesznek, vasárnapi, és ünnepnapi istentiszteleteinket ettől kezdve megtartjuk.
Mi az ádvent? Szép időszak, amiben várakozunk valamire? Az év legsötétebb időszaka, amiben mégis a fényre várunk? Vagy egészen egyszerűen Jézus Krisztus eljövetele? Talán mindenkinek mást és mást jelent az ádvent. Mi is erről beszélgettünk. A beszélgetés meghallgatható itt.
Kedves Testvéreim!
Várunk. Várakozunk. Most elsősorban nem is az ádventi időszak vonatkozásában, hanem inkább a kormányzati rendelkezések kapcsán. Még mindig nem tudjuk, és nem látjuk, hogy mi fog történni karácsonykor. Még mindig nem tudjuk, hogy miként ünnepelhetünk. Lesz-e istentisztelet, lesz-e úrvacsora, lesznek-e családi találkozások, lesz-e mindaz, amit a korábbi években, évtizedekben megszoktunk? Nem tudjuk, ezért várunk. Türelemmel? Türelmetlenül? Bosszúsan? Mindenen idegeskedve? Reménytelenül? Minden mindegy alapon? Nem tudom, ki hogyan teszi, de egy biztos: várunk.
Imádkozunk? Könyörgünk? Dicsőítünk? A mai napon az imádságról beszélgettünk, hogy melyik a három legfontosabb imádság szerintünk. A beszélgetés meghallgatható itt.
Kedves Testvéreim!
Ádventhez közeledve, ádvent első vasárnapjára készülve sokféle kérdés van bennünk. Azt tudjuk, hogy elindul az ünnepre való készülődés időszaka. De hogyan? Mire számíthatunk az ádventben? Mi az, ami megmarad a megszokásainkból, és mi az, amit el kell engednünk? Egyáltalán lehet ugyanúgy ádventet megélni, mint korábban?
