Dr Cseh Tamás

„Minden dolgotok szeretetben menjen végbe”. (1Kor. 16,14)

Tatán élek, 38 éve Marosvásárhelyről, a „vizek városából” érkeztem. Orvosként dolgozom, hivatásomat 42 éve folytatom.

Erdély fővárosában, Kolozsváron születtem. 1957. szeptember 15-én, egyéves koromban titokban kereszteltek, Székelyudvarhelyen, apám után református hitre. Anyai ágon katolikus családból származom, de a felekezeti különbség soha nem vezetett konfliktusokhoz. A nyomasztó társadalmi körülmények között nem lehetett nyíltan felvállalni hitünket. Hitbéli neveltetésem ezért az évek során a nagyszülői háttértámogatásra szorítkozott. Néha magányosan, a templom csendjében Isten hangját véltem hallani, éreztem, hogy nem vagyok egyedül.

Ötvenéves koromban apám halála kapcsán tekintettem át életemet, elért eredményeimet. Arra a következtetésre jutottam, hogy mindent Istennek köszönhetek. Mindig mellettem állt, csapdákból menekített és zsákutcákból vezetett ki.

Konfirmációs fogadalmat tettem, fiammal együtt Marosvásárhelyen, majd a tatai gyülekezethez csatlakoztam. Két ciklus presbiteri szolgálaton vagyok túl, jelenleg pótpresbiter vagyok és az Egyházközség Igazgatótanácsának tagja.

Hiszem, hogy Isten hangját meg kell hallani, és útjaiban kell keresni a békességet. „Soli Deo gloria” – Egyedül Istené a Dicsőség!

„Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Jn. 3,16)

1977-ben születtem Tatán, Neszmélyen nőttem fel. Egy multinacionális cégnél dolgozom több mint 20 éve, jelenleg fejlesztő mérnökként. A feleségemmel 2010-ben házasodtunk össze. A közös életünket Tatán kezdtük el. Két gyermekünk van, egy 10 éves kislányunk és egy 13 éves nagyfiunk. Én 13 évesen konfirmáltam, de fiatalként a széles úton jártam, az Isten neveletlen gyermeke voltam. Itt, ebben a gyülekezetben ismertem meg, milyen is valójában a mi Istenünk. Igyekszem közelebb kerülni hozzá, hálából szolgálni, és ha botladozva is, de azt az utat járni, ami felé vezet. Hálás vagyok, hogy ezen az úton a családommal és a gyülekezetben szerzett testvéreimmel együtt járhatok.

Gábriel Tamás

A gyülekezettel több mint 18 éve kerültem kapcsolatba, amikor családommal Tatára költöztünk. Ma is szívesen emlékszem vissza első látogatásunkra a református templomban, amikor az istentisztelet után a lelkészek azonnal megszólítottak, és mi úgy éreztük, Isten ide vezetett minket. Mindez 2005-ben történt, abban az évben, amikor feleségemmel együtt megtértünk Nagybörzsönyben, a korábbi gyülekezetünk táborában.

Nős vagyok, feleségem Dorte Dániából, három gyermekünk van: Péter (25), Sára (22) és Anna (18). Mindhárman a Refibe jártak.

A gyülekezetben az előző ciklusban is presbiter voltam, elsősorban a misszióban szolgáltam. A most kezdődő időszakban is ezt szeretném folytatni. Hálás vagyok, hogy részt vehetek a missziói munkában, és remélem, hogy a jövőben is sokakat el fogunk érni az evangéliummal. Nagy öröm számomra látni Isten elvégzett munkáját a gyülekezetben, különösen a házi csoportokban, a kakaós-kalácsos reggelikben és az imaközösségekben. Szívügyem a templomba érkezőkkel kapcsolatot teremteni, a gyülekezet közösségébe hívogatni.

Annak is örülök, hogy az új presbitérium elkötelezett Isten országának építésére, és bizakodom, hogy ezt testvéri szeretetben és egyetértésben tudjuk megtenni.

Választott igém: „De ő ezt mondta nekem: „Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz.” (2Kor. 12,9)

Horváth Róbert

1964-ben születtem Tatán, és itt élek azóta is. Szüleim dadi reformátusok. Gyermekkoromban Dadon nevelkedtem, ahol apai nagymamámtól – aki 27 évig volt harangozó és takarító a templomban – kaptam, láttam, hallottam az első református gondolatokat, melyek a mai napig meghatározóak számomra.

Győrben és Keszthelyen tanultam, agrár végzettségem van, amit mai napig gyakorlok.

Három gyermekem született Tatán, akik a Tatai Református Gimnáziumba jártak, első fiam az első évfolyamban járt. 12 évig voltam presbiter, most az Úr pótpresbiternek hívott, amit a szolgálatok maradéktalan elvégzése mellett ellátok.

„Vesd az Úrra terhedet, és Ő gondot visel rád. Nem engedi, hogy ingadozzon az igaz.” (Zsolt. 55,23)

Köblös István

Tatára 2013-ban költöztem feleségemmel és három gyermekemmel, azóta vagyok a Tatai Református Gyülekezet tagja. Szeretem ezt a közösséget, sok barátot találtam itt, akik hasonlóan gondolkodnak a világról. Hitbéli fejlődésemben sokat segített a házi csoport, ami a hétköznapjaimba ültette át a Biblia üzeneteit. Szeretek az Úrhoz ének formájában fordulni, ezért veszek részt a dicsőítő csapat munkájában. A gyülekezeten belül eddig elsősorban a szeretetszolgálatban vettem részt. Az új presbiteri ciklusban az ifjúsági szolgálat lesz a feladatom.

Szeretnék úgy élni, ahogy Jézus kérte: „Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.” (Jn. 13,35)

Nágelné Csere Ágnes

„Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj! Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet.” (Péld. 3,5-6)

Tatán születtem, és itt élek családommal. A Tatai Református gyülekezetben kereszteltek, és itt konfirmáltam 1993-ban. Férjem, Nágel Balázs a gyülekezet egyik kántora. Gyermekeink közül ketten a Tatai Református Gimnázium tanulói, legkisebb gyermekünk általános iskolás. A gyülekezet életében zenei szolgálatokkal gyerekkorom óta részt veszek. Az idei évben indult új Házi csoport egyik vezetője vagyok. A különböző gyermek szolgálatokban, táboroztatásban folyamatosan segítek. Eddig a Missziói Bizottságban, mostantól az Épületügyi Bizottságban segítem a gyülekezetünket építő munkát. Presbiteri megbízatásom alatt is Isten dicsőségére és gyülekezetünk javára igyekszem szolgálni.

Retkes Gábor

51 éves vagyok, egy pápai autóipari alkatrészgyártó vállalat ügyvezetője, gyárigazgatója. Az Úristennek és a családomnak köszönhetem, hogy több mint tizenkét éve a Gyülekezet tagja lettem. Feleségem a Hajnalcsillag Tatai Református óvoda vezetője, és aktív szolgáló. Gyermekeim „Refi gimisek” voltak, lányom jelenleg is aktívan szolgál. Az elmúlt hat évben presbiter voltam, 2020 óta vagyok a Gazdasági Bizottság elnöke. A „Van emberem” szolgálat egyik tagja vagyok, részt veszek az újságkihordásban, feleségemmel együtt a családi napok szervezésében segítünk, és az Úrvacsora körüli munkálatokban is részt veszünk.

„Reménykedj az Úrban, légy erős és bátor szívű”. (Zsolt. 27,14)

Szabó Bálint

1958. szeptember 24-én születtem. Kocson nevelkedtem református családban. 8. osztályos koromban konfirmáltam. 1982-ben nősültem, egy lányom és egy fiam van. Gyermekeinket református keresztyén hitben neveltük feleségemmel, akik 3 lány unokával ajándékoztak meg bennünket. 1999. december 20-án tettem presbiteri esküt a tatai egyházközségben. Azóta szolgálom a gyülekezetet. 2018 óta vagyok tatai gondnok, és emellett vállaltam az Épületügyi Bizottság vezetését.

„Tekintetem a hegyekre emelem: Honnan jön segítségem? Segítségem az Úrtól jön, aki az eget és a földet alkotta.” (Zsolt. 121,1-2)

Szaladosné Popovics Kinga

Református keresztyén családban nevelkedtem. Életem legfontosabb eseményei mind a tatai gyülekezethez köthetők. Itt kereszteltek meg, itt konfirmáltam, itt kaptuk meg férjemmel Isten áldását a házasságunkra, és legutóbb a kislányom keresztelője is templomunk falai között zajlott. Isten dicsőségére, örömmel végzem szolgálatomat a Diakóniai Bizottságban, részt veszek az idős- és beteglátogatásban, valamint házicsoport vezetőként tevékenykedem. Életem sorsdöntő pillanataihoz és szolgálatomhoz Isten a következő Igét helyezte szívemre: „Mert nem a félelem lelkét adta nekünk Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét.” (2Tim. 1,7)

Vadász Ferenc

„Irgalom, békesség és szeretet adassék nektek bőségesen”. (Júd.1,2)

A Tatai Református Egyházközség Kistemplomának gondnoka vagyok. 1965-ben születtem Tatabányán. Szüleim katolikus templomban kereszteltek meg, de nem kaptam keresztény nevelést tőlük.

Családomban a nagyszülők voltak aktívabb keresztyének. Iskoláimat Tatabányán, majd Sopronban az Erdészeti Szakközépiskolában végeztem erdész technikusként.

Feleségül vettem Barsi Gabriellát, akivel közös otthont építettünk Tatán. Két fiunk született: Áron és Ferenc.

Az ő hittan tanulmányaik folytán kezdtem a gyülekezetbe járni, ahol felnőtt megtérő lettem. 2005-ben presbiteri elhívást kaptam, majd a következő ciklusban gondnokká választottak. Feleségem 2015-ben, hosszan tartó, méltósággal viselt súlyos betegség után megtért Teremtőjéhez, ami eddigi életem mélypontját okozta. Itt szólított meg ez az ige: „A mélységből kiáltok hozzád, Uram! Uram, hallgasd meg az én szómat; legyenek füleid figyelmetesek könyörgő szavamra! Ha a bűnöket számon tartod, Uram: Uram, kicsoda maradhat meg?!” (Zsolt. 130,1-2)

Isten vigasztaló kegyelme által tudtam csak ebből a helyzetből felállni. Olyan fel nem fogható kegyelmet adott és csodákat tett, amikért soha nem tudok elég hálát adni. Új munkát, lelki társakat és párt is adott mellém. „Mit mondunk azért ezekre? Ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk?” (Róm. 8,31)

Életem vezérlő igéje ez. Tudom és érezhettem, hogy az ISTENI SZERETET mindent képes megfordítani.

Dr. Varga József

Hitem és hűségem immár több mint 4 évtizede köt a tatai református gyülekezethez, ahová a felvidéki református lelkészi gyökerekkel is rendelkező, Tatán született feleségemmel, Dr. Szabó Stefániával kötött házasságom révén érkeztem.

A Pécsi Tudományegyetem Állam-és Jogtudományi Karán szereztem jogi diplomát, jogászi munkámat ügyvédként végzem.

Csaknem 25 évvel ezelőtt, 2000-ben választott meg először a gyülekezet közössége presbiterré, majd az Úristen elhívásából és református közösségünk ismételt bizalmából 2024. január 1-től már a második ciklusban töltöm be a Tatai Református Egyházközség főgondnoki tisztségét, és láthatom el az Egyházközség képviselőjeként az ezzel járó megtisztelő, sokrétű szolgálatot, amely mellett az Egyházközségünk fenntartásában működő oktatási-nevelés intézmények Igazgatótanácsának tagjaként és a Gazdasági bizottságunk tagjaként is tevékenykedem.

Főgondnoki szolgálatomban, valamennyi eddigi közösségi feladatvállalásomban, munkám végzése során és privát életemben is vezérelvem: „Bízd az Úrra a dolgaidat, akkor teljesülnek szándékaid!” (Példabeszédek könyve 16,3)

Hiszem és vallom, hogy ha a Mindenható Istenre bízzuk magunkat, ha akarata szerint cselekszünk, bármilyen, akár nehéz, sorsfordító helyzetbe is kerülünk életünkben, egyházi szolgálatunkban, vagy munkánk végzése során, Ő erőt, vigasztalást és békességet ad nekünk, megmutatja számunkra azt a helyes utat, amin járnunk kell.

Őszintén bízom abban, hogy megújult Presbitériumunk valamennyi tagja Pál apostolnak a Rómaiakhoz írt levele 12. részének 11. versében foglaltak szem előtt tartásával, jó sáfárként, testvéri közösségben, alázatos szívvel és szeretettel, de rendíthetetlen elszántsággal teljesíti majd mindenkor református keresztyén közösségünk érdekében tett vállalását: „Legyetek a szolgálatkészségben fáradhatatlanok, a Lélekben buzgók: az Úrnak szolgáljatok.”