Lelkészeink

Dr. Szabó Előd

1975-ben születtem Kaposváron. Édesapám lelkipásztor, édesanyám hitoktató, hat testvérem van. Teológiai tanulmányaimat Budapesten végeztem 1994-1999 között, 1999-2000 és 2001-2002-ben két esztendőn át szolgáltam Tatán, közben egy esztendőt Németországban töltöttem ösztöndíjas tanulmányokkal a Göttingeni Egyetemen. 2002-2012 között Naszályon voltam lelkipásztor, 2012. június 1-től ismét a tatai gyülekezetben szolgálok. 2001-ben kötöttünk házasságot feleségemmel, Isten három gyermekkel ajándékozott meg bennünket.

Az elmúlt évek alatt alakult ki bennem az a kép, ami lelkészi szolgálatom alapjának tekinthető. A lelkipásztor – protestáns egyházfelfogásunk, vagyis az egyetemes papság elve szerint – nem egyszemélyes döntéshozó, felelősség- és teherhordozó, hanem a gyülekezet arra hívatott tagjaival együtt dönt, hordozza a felelősséget és a terheket. Aki a gyülekezet terheit hordozza, annak joga van a gyülekezet életével kapcsolatban véleményt formálni. Ebből tehát következik az, hogy a gyülekezet ügye – emberi szemszögből nézve – nem egyszemélyes ügy, vagyis együttes teherhordás, felelősség és döntéshozás jellemzi. A gyülekezeti lelkész szolgálata mindig bibliai alapon kell, hogy álljon, közben pedig – szintén Jézus alapelveinek megfelelően – együtt kell dolgoznia a gyülekezet elhívatott tagjaival. Úgy érzem, hogy ez a tatai gyülekezetben, Isten Lelkének erejével példaértékűen valósulhatott meg az elmúlt kicsit több mint 1 évtizedben.

A másik alapmeglátásom az, hogy a gyülekezet tagjai ellenére nem lesz gyülekezeti épülés, fejlődés. Hiába tesz meg mindent a lelkipásztor, hiába igyekszik emberileg nézve mindent megmozgatni, ha a gyülekezet tagjai az érdeklődőket, az éppen megindulókat nem fogadják be, nem támogatják, és nem bátorítják. Végül is lelkész és gyülekezet a szolgálatban egymásra kell, hogy támaszkodjon. Csak akkor növekszik és erősödik egy gyülekezet, hogyha a lelkipásztor közösen munkálkodva a gyülekezet tagjaival, Isten erejére támaszkodva egy irányba halad. Azért munkálkodunk és imádkozunk, hogy Tatán a református gyülekezetben is ez valósuljon meg.

Farkas Balázs

1991-ben születtem a Vajdaságban található Verbászon. Édesapám történész és muzeológus, édesanyám pedig tanítónő. Nagyapám haláláig, nagybátyám mind a mai napig a horvátországi magyar református gyülekezetekben szolgál lelkészként. Szüleim 1993-ban költöztek át Magyarországra velem és bátyámmal. Most már több mint húsz éve a Bács-Kiskun megyei Szalkszentmárton az otthonuk. Itt töltöttem az általános iskolai éveket, majd a Kunszentmiklósi Baksay Sándor Református Gimnáziumban érettségiztem. Itt remek közösségre, igazi példaképekre találtam, valamint testileg és lelkileg is sokat fejlődtem. Komoly hatással volt rám a testmozgás, azon belül is a kosárlabda, mellyel számos szép eredményt érhettem el csapataimmal. A legnagyobb „sikereimet" azonban a hit rögös útjain tapasztaltam kamasz koromban.

Mivel a „lelkész-közeg" és a „parókia illata" sohasem állt tőlem messze a rokoni kapcsolatok és szép emlékek miatt, mindig éreztem, hogy valami ilyen irányba kellene elindulnom. De ennek a bevállalásához nem voltam elég bátor a gimnáziumi évek alatt, úgy is mondhatnám, nem volt elég erős ehhez a hitem. Isten azonban éppen az önfejűségemből fakadó csalódások által értette meg velem, miként és hogyan kell őt szolgálnom.

Nem én választottam azt a szolgálatot, amiben most a legnagyobb örömemet lelem, de örülök, és példa is számomra az, hogy Valaki jobban tudta mi a feladatom az életben és mi a jó nekem.

A gimnázium után 2010-ben a Pápai Református Teológiai Akadémia hallgatója lettem. Hálás vagyok Istennek, hogy olyan barátokat, teológus társakat és kiváló tanárokat sodort az utamba, akiktől tanulhattam, erősödhetett a hitem és az elhívásom. 2016 nyarán szereztem meg a diplomámat.

2019-ben a budapesti Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi karán vallástanári végzettséget is szereztem. Így gyülekezetünk gimnáziumában is taníthatom a hit nemes harcára a fiatalokat.

A Tatai Református Gyülekezetben 2015-ben kezdtem el szolgálatomat gyakornokként, majd segéd,- és beosztott lelkészi minőségben. 2020 őszén döntött úgy a gyülekezet, hogy megválaszt a második lelkészi állásba, missziói, diakóniai és ifjúsági szolgálatok vezetésére. Hiszem, hogy Isten meg akarja áldani a gyülekezetünkön keresztül városunkat az evangélium erejével. Ebben Isten Igéjének hirdetése, a szeretetszolgálat gyakorlása a rászorulók felé, valamint a fiatalokkal való szolgálat nélkülözhetetlen.

A szolgálatokban igyekszem a tőlem telhető legtöbb hittel, reménnyel és szeretettel megállni. A nehéz feladatok hordozásában azonban Isten nem hagyott egyedül, hiszen családom, lelkész társaim, legfőbbképpen feleségem nagy segítségemre van, akivel Isten áldását 2016 nyarán kértük házasságunkra. 2020-ban született meg gyermekünk, Emma, aki Isten ajándéka életünkben.

„Hagyjad az Úrra a te útadat, és bízzál benne, majd Ő teljesíti!" (Zsolt 37,5)

Szabó Elődné Gyulai Melinda

Szabó Elődné Gyulai Melinda vagyok, 1979-ben születtem Kolozsváron. Iskoláimat Kolozsváron kezdtem meg, majd Kecskeméten folytattam. A nyolc osztály elvégzése után a Katona József Gimnáziumban 1998-ben érettségiztem. Még ebben az évben jelentkeztem és fel is vettek a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karára lelkipásztori szakra. A gimnáziumi évek alatt a Kecskeméti Református Gyülekezetben aktív tagja lettem az ifjúsági körnek, ahol a részvétel mellett többféle szolgálatot is vállaltam. Ezekben az években értettem meg Isten hívását is a lelkészi pálya felé, amit kezdetben nagy örömmel fogadtam, majd elvetettem, végül győzött Isten felettem. Engedtem az egyértelmű, minden kifogást elutasító hívásnak. Azóta is tudom, hiszem, jól döntöttem, az Úristen a legjobb utat adta számomra.

Még a teológia évei alatt elkezdtem a tanítói szakot, amit Nagykőrösön fejeztem be 2006-ban. A későbbi években vallástanár diplomát is szereztem, mert az érdeklődésem egyre inkább az idősebb diákok felé fordult.

Férjem, Szabó Előd, lelkipásztor, akivel 2001-ben kötöttünk házasságot. 2003-ban megszületett első gyermekünk, Benedek, majd 2005-ben első kislányunk, Emese és a sort Imola zárja, aki 2008-ban jött világra.

Férjemmel 2001-ben egy évet szolgáltunk a tatai gyülekezetben, akkor én még mint teológus hallgató, majd 2002-ben kerültünk Naszályra, ahol a segédlelkészi évemet is töltöttem. Ezt követően beosztott lelkészként végeztem a gyülekezetben a gyerekek körüli szolgálatokat. 2012-ben a Tatai Református Gyülekezet meghívására Tatára kerültünk. Kezdetben beosztott lelkészi szolgálatokat végeztem, és a hitoktatásból is kivettem a részemet.

Jelenleg a Tatai Református Gimnáziumban vagyok iskolalelkész. Ebből kifolyólag sokat foglalkozom fiatalokkal. Legfontosabb célkitűzésem, hogy Isten igéjét a mai „modern" ember számára is érthetően, egyszerűen, közvetlenül juttassam el. Hiszem, hogy Jézus Krisztus megváltása ma is időszerű és szükséges a boldog, teljes élethez. Ezt próbálom átadni a rám bízottaknak.

A szolgálatok mellett feltöltődésre is szükségem van. Az olvasás, a sport és az utazás nekem ezt adja meg.

Nagy Krisztina

1977-ben születtem Tatán, itt nevelkedtem, és végeztem iskolai tanulmányaimat. Az Eötvös József Gimnáziumban érettségiztem 1995-ben. Teológiai éveimet a Budapesti Református Teológiai Akadémia falai között töltöttem 1996-2003-ig. Ugyanitt szereztem vallástanári diplomámat is 2006-ban.

2003-ban kötöttem házasságot Nagy Attilával, négy gyermekünk született.

Templomba járó családban nőttem fel, szinte minden vasárnap elmentünk a Tata-Tóvárosi Református Imaházba, ahol mind a gyermekalkalmon, mind az istentiszteleten részt vettem.

Középiskolai éveim alatt fogalmazódott meg bennem szolgálatra való elhívásom, mely kezdetben a gyermekek oktatására terjedt ki, majd érlelődött tovább, míg beteljesedett az Igei megszólítással: Pál apostol Tituszhoz írt levelében 2,11-15. "Ezt hirdesd: Ints és fedj teljes határozottsággal: senki meg ne vessen téged."

A teológia elvégzése után a Tatai Református Gyülekezetbe kaptam segédlelkészi kirendelést, ahol a lelkészi diploma megszerzése után beosztott lelkészként folytattam szolgálatomat. Az első években többnyire gyülekezeti feladatokat kaptam és azok mellett hitoktattam több városi iskolában és óvodában, majd az évek során áttevődött a hangsúly a tanítás - hitoktatás - gyermekmunka irányába.

2011 óta főként gyülekezetünk óvodájában végeztem lelkészi-hitoktatói szolgálataimat. 2012-től a gyülekezet Házaspár körének a szervezője- vezetője voltam férjemmel együtt. Tanítottam a Tatai Református Gimnáziumban, a Hajnalcsillag Református Óvodában, néhány évig szolgáltam a baba-mama kör vezetésével.

A 2019-ben indult Házasrandi-sorozat szervező lelkipásztora vagyok Fábián-Lukács Jutkával és sok más szolgálóval a Tatai Református Gyülekezetben.

2023 szeptemberétől pedig kirendelést kaptam a Neszmélyi Launai Miklós Református Iskola intézmény lelkészi szolgálatára.

Az első pillanattól kezdve fontosnak tartottam, hogy az Úr Jézustól tanult szeretetre buzdítsak, neveljek, oktassak gyermeket és felnőttet egyaránt. Ez a szeretet olyan, amit az ember ajándékba kap, mégis egész életén át tanulja az alkalmazását. A tanuláshoz szükséges az útmutatás, melyet Isten Igéjéből kapunk, a testvéri buzdítás, a közösség a gyülekezetben, a közös programok és szolgálatok, lelki beszélgetések. Ehhez kérem naponta Mennyei Atyám áldását és bölcsességét.

Balogh-Horváth Mariann

Balogh-Horváth Mariann vagyok, Nagyigmándon nőttem fel két bátyámmal. Szüleim vendégházat és kisboltot vezettek a faluban, így gyermekkoromtól természetes volt számomra a nyitott ajtó, az érkező emberre való odafigyelés és a vendégszeretet. A mindennapok része volt a kitartó fizikai munka, és az irgalmasság gyakorlása is. Ma már úgy látom, mindez észrevétlenül készített arra a szolgálatra, amelyre Isten később elhívott.

A Tatai Református Gimnáziumban érettségiztem. A gimnázium elvégzése után a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karán folytattam tanulmányaimat, 2016-ban szereztem lelkipásztori képesítést. Később, szintén a Károli Gáspár Református Egyetemen szereztem lelkivezetői végzettséget. Jelenleg ugyanitt a kórházlelkészi szakirányú továbbképzés végén járok.

Lelkipásztori utam első két évét a Balaton partján, Szóládon töltöttem segédlelkészként, ezt követően pedig hét éven át szolgáltam a Komáromi Református Gyülekezetben. 2026 augusztusa óta vagyok a Tatai Gyülekezet beosztott lelkipásztora.

Gyülekezeti szolgálatom mellett a Magyarországi Református Egyház Missziói Szolgálatának egyik munkacsoportjában szerkesztőként és újságíróként dolgozom.

Férjemmel, Balogh Györggyel 2020-ban kötöttünk házasságot, ő egy amerikai tulajdonú multinacionális vállalatnál beszerzési csoportvezető. Két kisfiunk van: Zsigmond 2021-ben, Vilmos pedig 2023-ban született. A családi élet örömei, szépségei és mindennapi kihívásai a szolgálatomat is formálják: türelemre, rugalmasságra és derűre tanítanak.

Hobbim az olvasás, a kirándulás, a kertészkedés és a művészettörténettel, egyházművészettel való foglalkozás. Szívesen keresem annak lehetőségeit, miként kapcsolódhat össze a hit és a kreativitás és hogyan gazdagíthatja mindez az igehirdetést és a kegyességi életünket.

Tatai szolgálatom kezdetén két ige kísér különösen. Habakuk próféta így vall Isten megtartó erejéről:

„Az Úr, az én Uram ad nekem erőt, olyanná teszi lábamat, mint a szarvasokét, és magaslatokon enged járni engem.” (Hab 3,19)

Ehhez kapcsolódik számomra Pál apostol intése:

„Mi erősek pedig tartozunk azzal, hogy a gyengék erőtlenségeit hordozzuk, és ne a magunk kedvére éljünk.” (Róm 15,1)

Nem mintha magamat erősnek vagy kiválónak tartanám. Sokkal inkább arra emlékeztet ez a két ige, hogy az erő Isten ajándéka: olykor mi hordozunk másokat, máskor pedig nekünk van szükségünk arra, hogy hordozzanak bennünket. Isten erőt ad, de azt nem önmagunkért, hanem egymásért kapjuk. Az Ő erejével pedig „magaslatokon járhatunk”. Hiszem, hogy a rám bízott feladatokban – különösen a kicsinyek és az idősek között végzett szolgálatban – ebből az Istentől kapott erőből meríthetek. Reményem és imádságom az, hogy a gyülekezetben végzett szolgálatom Isten országának épülését szolgálja!