Lelkészeink

Dr. Szabó Előd

1975-ben születtem Kaposváron. Édesapám lelkipásztor, édesanyám hitoktató, hat testvérem van. Teológiai tanulmányaimat Budapesten végeztem 1994-1999 között, 1999-2000 és 2001-2002-ben két esztendőn át szolgáltam Tatán, közben egy esztendőt Németországban töltöttem ösztöndíjas tanulmányokkal a Göttingeni Egyetemen. 2002-2012 között Naszályon voltam lelkipásztor, 2012. június 1-től ismét a tatai gyülekezetben szolgálok. 2001-ben kötöttünk házasságot feleségemmel, Isten három gyermekkel ajándékozott meg bennünket.

Az elmúlt évek alatt alakult ki bennem az a kép, ami lelkészi szolgálatom alapjának tekinthető. A lelkipásztor – protestáns egyházfelfogásunk, vagyis az egyetemes papság elve szerint – nem egyszemélyes döntéshozó, felelősség- és teherhordozó, hanem a gyülekezet arra hívatott tagjaival együtt dönt, hordozza a felelősséget és a terheket. Aki a gyülekezet terheit hordozza, annak joga van a gyülekezet életével kapcsolatban véleményt formálni. Ebből tehát következik az, hogy a gyülekezet ügye – emberi szemszögből nézve – nem egyszemélyes ügy, vagyis együttes teherhordás, felelősség és döntéshozás jellemzi. A gyülekezeti lelkész szolgálata mindig bibliai alapon kell, hogy álljon, közben pedig – szintén Jézus alapelveinek megfelelően – együtt kell dolgoznia a gyülekezet elhívatott tagjaival. Úgy érzem, hogy ez a tatai gyülekezetben, Isten Lelkének erejével példaértékűen valósulhatott meg az elmúlt kicsit több mint 1 évtizedben.

A másik alapmeglátásom az, hogy a gyülekezet tagjai ellenére nem lesz gyülekezeti épülés, fejlődés. Hiába tesz meg mindent a lelkipásztor, hiába igyekszik emberileg nézve mindent megmozgatni, ha a gyülekezet tagjai az érdeklődőket, az éppen megindulókat nem fogadják be, nem támogatják, és nem bátorítják. Végül is lelkész és gyülekezet a szolgálatban egymásra kell, hogy támaszkodjon. Csak akkor növekszik és erősödik egy gyülekezet, hogyha a lelkipásztor közösen munkálkodva a gyülekezet tagjaival, Isten erejére támaszkodva egy irányba halad. Azért munkálkodunk és imádkozunk, hogy Tatán a református gyülekezetben is ez valósuljon meg.


Farkas Balázs

1991-ben születtem a Vajdaságban található Verbászon. Édesapám történész és muzeológus, édesanyám pedig tanítónő. Nagyapám haláláig, nagybátyám mind a mai napig a horvátországi magyar református gyülekezetekben szolgál lelkészként. Szüleim 1993-ban költöztek át Magyarországra velem és bátyámmal. Most már több mint húsz éve a Bács-Kiskun megyei Szalkszentmárton az otthonuk. Itt töltöttem az általános iskolai éveket, majd a Kunszentmiklósi Baksay Sándor Református Gimnáziumban érettségiztem. Itt remek közösségre, igazi példaképekre találtam, valamint testileg és lelkileg is sokat fejlődtem. Komoly hatással volt rám a testmozgás, azon belül is a kosárlabda, mellyel számos szép eredményt érhettem el csapataimmal. A legnagyobb „sikereimet" azonban a hit rögös útjain tapasztaltam kamasz koromban.

Mivel a „lelkész-közeg" és a „parókia illata" sohasem állt tőlem messze a rokoni kapcsolatok és szép emlékek miatt, mindig éreztem, hogy valami ilyen irányba kellene elindulnom. De ennek a bevállalásához nem voltam elég bátor a gimnáziumi évek alatt, úgy is mondhatnám, nem volt elég erős ehhez a hitem. Isten azonban éppen az önfejűségemből fakadó csalódások által értette meg velem, miként és hogyan kell őt szolgálnom.

Nem én választottam azt a szolgálatot, amiben most a legnagyobb örömemet lelem, de örülök, és példa is számomra az, hogy Valaki jobban tudta mi a feladatom az életben és mi a jó nekem.

A gimnázium után 2010-ben a Pápai Református Teológiai Akadémia hallgatója lettem. Hálás vagyok Istennek, hogy olyan barátokat, teológus társakat és kiváló tanárokat sodort az utamba, akiktől tanulhattam, erősödhetett a hitem és az elhívásom. 2016 nyarán szereztem meg a diplomámat.

2019-ben a budapesti Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi karán vallástanári végzettséget is szereztem. Így gyülekezetünk gimnáziumában is taníthatom a hit nemes harcára a fiatalokat.

A Tatai Református Gyülekezetben 2015-ben kezdtem el szolgálatomat gyakornokként, majd segéd,- és beosztott lelkészi minőségben. 2020 őszén döntött úgy a gyülekezet, hogy megválaszt a második lelkészi állásba, missziói, diakóniai és ifjúsági szolgálatok vezetésére. Hiszem, hogy Isten meg akarja áldani a gyülekezetünkön keresztül városunkat az evangélium erejével. Ebben Isten Igéjének hirdetése, a szeretetszolgálat gyakorlása a rászorulók felé, valamint a fiatalokkal való szolgálat nélkülözhetetlen.

A szolgálatokban igyekszem a tőlem telhető legtöbb hittel, reménnyel és szeretettel megállni. A nehéz feladatok hordozásában azonban Isten nem hagyott egyedül, hiszen családom, lelkész társaim, legfőbbképpen feleségem nagy segítségemre van, akivel Isten áldását 2016 nyarán kértük házasságunkra. 2020-ban született meg gyermekünk, Emma, aki Isten ajándéka életünkben.


 

Nagy Krisztina

1977-ben születtem Tatán, itt nevelkedtem, és végeztem iskolai tanulmányaimat. Az Eötvös József Gimnáziumban érettségiztem 1995-ben. Teológiai éveimet a Budapesti Református Teológiai Akadémia falai között töltöttem 1996-2003-ig. Ugyanitt szereztem vallástanári diplomámat is 2006-ban.

2003-ban kötöttem házasságot Nagy Attilával, négy gyermekünk született.

Templomba járó családban nőttem fel, szinte minden vasárnap elmentünk a Tata-Tóvárosi Református Imaházba, ahol mind a gyermekalkalmon, mind az istentiszteleten részt vettem.

Középiskolai éveim alatt fogalmazódott meg bennem szolgálatra való elhívásom, mely kezdetben a gyermekek oktatására terjedt ki, majd érlelődött tovább, míg beteljesedett az Igei megszólítással: Pál apostol Tituszhoz írt levelében 2,11-15. "Ezt hirdesd: Ints és fedj teljes határozottsággal: senki meg ne vessen téged."

A teológia elvégzése után a Tatai Református Gyülekezetbe kaptam segédlelkészi kirendelést, ahol a lelkészi diploma megszerzése után beosztott lelkészként folytattam szolgálatomat. Az első években többnyire gyülekezeti feladatokat kaptam és azok mellett hitoktattam több városi iskolában és óvodában, majd az évek során áttevődött a hangsúly a tanítás - hitoktatás - gyermekmunka irányába.

2011 óta főként gyülekezetünk óvodájában végeztem lelkészi-hitoktatói szolgálataimat. 2012-től a gyülekezet Házaspár körének a szervezője- vezetője voltam férjemmel együtt. Tanítottam a Tatai Református Gimnáziumban, a Hajnalcsillag Református Óvodában, néhány évig szolgáltam a baba-mama kör vezetésével.

A 2019-ben indult Házasrandi-sorozat szervező lelkipásztora vagyok Fábián-Lukács Jutkával és sok más szolgálóval a Tatai Református Gyülekezetben.

2023 szeptemberétől pedig kirendelést kaptam a Neszmélyi Launai Miklós Református Iskola intézmény lelkészi szolgálatára.

Az első pillanattól kezdve fontosnak tartottam, hogy az Úr Jézustól tanult szeretetre buzdítsak, neveljek, oktassak gyermeket és felnőttet egyaránt. Ez a szeretet olyan, amit az ember ajándékba kap, mégis egész életén át tanulja az alkalmazását. A tanuláshoz szükséges az útmutatás, melyet Isten Igéjéből kapunk, a testvéri buzdítás, a közösség a gyülekezetben, a közös programok és szolgálatok, lelki beszélgetések. Ehhez kérem naponta Mennyei Atyám áldását és bölcsességét.


„Hagyjad az Úrra a te útadat, és bízzál benne, majd Ő teljesíti!" (Zsolt 37,5)

Szabó Elődné Gyulai Melinda

Szabó Elődné Gyulai Melinda vagyok, 1979-ben születtem Kolozsváron. Iskoláimat Kolozsváron kezdtem meg, majd Kecskeméten folytattam. A nyolc osztály elvégzése után a Katona József Gimnáziumban 1998-ben érettségiztem. Még ebben az évben jelentkeztem és fel is vettek a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karára lelkipásztori szakra. A gimnáziumi évek alatt a Kecskeméti Református Gyülekezetben aktív tagja lettem az ifjúsági körnek, ahol a részvétel mellett többféle szolgálatot is vállaltam. Ezekben az években értettem meg Isten hívását is a lelkészi pálya felé, amit kezdetben nagy örömmel fogadtam, majd elvetettem, végül győzött Isten felettem. Engedtem az egyértelmű, minden kifogást elutasító hívásnak. Azóta is tudom, hiszem, jól döntöttem, az Úristen a legjobb utat adta számomra.

Még a teológia évei alatt elkezdtem a tanítói szakot, amit Nagykőrösön fejeztem be 2006-ban. A későbbi években vallástanár diplomát is szereztem, mert az érdeklődésem egyre inkább az idősebb diákok felé fordult.

Férjem, Szabó Előd, lelkipásztor, akivel 2001-ben kötöttünk házasságot. 2003-ban megszületett első gyermekünk, Benedek, majd 2005-ben első kislányunk, Emese és a sort Imola zárja, aki 2008-ban jött világra.

Férjemmel 2001-ben egy évet szolgáltunk a tatai gyülekezetben, akkor én még mint teológus hallgató, majd 2002-ben kerültünk Naszályra, ahol a segédlelkészi évemet is töltöttem. Ezt követően beosztott lelkészként végeztem a gyülekezetben a gyerekek körüli szolgálatokat. 2012-ben a Tatai Református Gyülekezet meghívására Tatára kerültünk. Kezdetben beosztott lelkészi szolgálatokat végeztem, és a hitoktatásból is kivettem a részemet.

Jelenleg a Tatai Református Gimnáziumban vagyok iskolalelkész. Ebből kifolyólag sokat foglalkozom fiatalokkal. Legfontosabb célkitűzésem, hogy Isten igéjét a mai „modern" ember számára is érthetően, egyszerűen, közvetlenül juttassam el. Hiszem, hogy Jézus Krisztus megváltása ma is időszerű és szükséges a boldog, teljes élethez. Ezt próbálom átadni a rám bízottaknak.

A szolgálatok mellett feltöltődésre is szükségem van. Az olvasás, a sport és az utazás nekem ezt adja meg.


Strifler Zoltánné Csöngedi Nikolett

„..nem tudok közöttetek másról, csak Jézus Krisztusról, róla is mint a megfeszítettről.” (1Kor 2,2)

Strifler Zoltánné (leánykori nevemen Csöngedi Nikolett) vagyok. A mindennapjaimat egy férj és egy kölyökkutya boldogítja. (Előre is elnézést kérek, ha az udvarunkba lépve rád ugrik vagy harapdál… mármint nem a férjem, a kutyám. 😊 Igyekszünk megnevelni.) Most írhatnék sok mindenről; például arról, hogy a Pápai Református Teológiai Akadémián végeztem 2020-ban, vagy hogy Magyaralmásról származom, vagy arról is írhatnék, hogy a férjemet Németországban, egy magyar gyülekezetben ismertem meg 2017-ben. Aztán írhatnék arról is, hogy a rendszerváltás előtt két évvel születtem, bár a kor nem számít, mert a Szentlélek fiatalon tart. De ezek adatok csupán. Azonban van Valaki, akiről mindig, minden körülmények között bármikor írok, beszélek. Ő pedig az Úr Jézus Krisztus! Aki 2012-ben, fiatal felnőtt koromban belépett az életembe (vagyis végre meghallottam hívását). Mindent elsöprő szeretet hozott a szívembe, és teljesen újjá formálta az életemet. Róla tudok csak beszélni! Mert minden, ami az életünkben történt és történik, az az Ő kegyelmének a munkája. Akkor is kegyelem, ha ravatal mellett állunk, akkor is kegyelem, ha betegágyon fekszünk vagy műtétre várunk, akkor is kegyelem, ha a bűnbánat könnyei vagy épp az öröm könnyei vannak a szemünkben. Az Ő kegyelme, amikor a férjemre tekintek, és látom benne Krisztus szeretetét, jóságát, megbocsátani tudását (néha napján arra is szükség van😊). És az Ő kegyelme, hogy itt lehetünk, veletek ebben a közösségben, gyülekezetben, és együtt várhatjuk, hogy megmutassa mit is készített el Nekünk az Úr.  Ezért nem tudok és nem is akarok másról beszélni, sem szavakkal, sem szavak nélkül, csakis Róla.


 

Szűcs Mátyás

1998. február 10-én születtem Veszprémben. A családom Alsóörsön él, ott nőttem fel én is. Két testvérem van, a bátyám politológus, öcsém pedig a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen tanul. Az általános iskolát Alsóörsön végeztem el. Nyolcadik évfolyamos tanulmányaim alatt az iskola már az Alsóörs-Lovasi Református Társegyházközség fenntartásában működött. Édesapám presbiter, édesanyám a gyülekezet kántora. Középiskolába Pápán jártam, a Pápai Református Kollégium Gimnáziuma és Művészeti Szakgimnáziuma általános gimnáziumi tagozatán. Legnagyobb érdeklődéssel a történelmet tanultam, amelyből emelt szintű érettségi vizsgát tettem. A szabadon választható vizsgatárgyam a református hittan volt.

2017-ben kezdtem meg teológiai tanulmányaimat a Pápai Református Teológiai Akadémián. A 2021/22-es tanévben a Soproni Református egyházközségben végeztem szolgálatot exmisszusi minőségben. 2023. július elsején kaptam meg lelkészi diplomámat.

2022 augusztusa óta vagyok a Tatai Református Egyházközség gyakornoka, jelenleg segédlelkésze. Elsősorban a Hajnalcsillag Tatai Református Óvodában vagyok intézményi lelkész, illetve a gyülekezeti szolgálatok mellett hitoktatást végzek három iskolában, két állami óvodában és a Tatai Református Családi Bölcsőde Hálózatban. A bölcsődei és óvodai szolgálatokra különös felelősséggel tekintek, hiszen a gyermekek itt találkoznak sokszor először hitoktatás kereteiben Istennel. Fontos alapkövek lerakásának színtere.

Hálás vagyok feleségemért, aki segítőtársam a lelkészi szolgálatban. Isten áldását házasságunkra 2023. augusztus 18-án kértük a tatai református templomban. Hálás vagyok lelkésztársaimért is, nagy öröm számomra, hogy velük együtt szolgálhatom Jézus Krisztust. Egy szeretetteljes, vidám és hitében erős közösséget ismertem meg Tatán, ahol otthon érzem magam. Megtartó Urunk gazdag áldása legyen tatai gyülekezetének életén a zsoltáros szavai szerint: „Örüljenek és örvendezzenek benned mindazok, akik téged keresnek! Akik szabadításodra vágyódnak, hadd mondhassák mindig, hogy nagy az Úr!” (Zsolt 40,17)