Ismételten zenés istentisztelet a gyülekezetünkben! Most vasárnap, 16 órakor a Canto-Rock együttes hathatós zenei segítségével ismételten együtt lehetünk Isten előtt imádságban, éneklésben, Igére figyelésben. Szeretettel várunk mindenkit a Gyülekezeti Otthonba (templom mellett, Kocsi u. 15.)!

Immár harmadik alkalommal rendezzük meg gyülekezetünkben a családok napját. Ez a nap jó lehetőséget ad számunkra a találkozásra, megállásra, kikapcsolódásra, egymás jobb megismerésére, a családi együtt lét színvonalas és értékes formájára. Szeretettel hívunk és várunk mindenkit egész gyülekezetünk nevében!

A családi napra való jelentkezés és regisztráció elkezdődött, a bannerre (felső kép) kattintva a felület elérhető.

Nincs élet a szívünk nélkül

Bibliai vezérige a gyülekezeti tábor során: "Ahogyan a víz tükrözi az arcot, úgy tükröződik a szívben az ember."

Pél. 22, 19

Nagyszerű lehetőség a gyülekezet tagjai számára, hogy minden nyáron egy külső helyszínen tölthetnek el együtt néhány napot. Augusztus 4. és 7. között Mátraházán, a Református Üdülőben közel hetven ember számára nyílt alkalom arra, hogy Isten Igéje mellett, valamint kötetlen programok keretében jobban megismerhessék egymást. Karon ülő, apró talpú gyermekektől az idősebbekig minden korosztály képviseltette magát.

A szívélyes fogadtatás, igényes szállás, a kellemes környezet, a finom ételek, a színvonalas programok mind a kikapcsolódást, a töltekezést, a tartalmas együttlétet segítették elő.

Hallhattunk lélek építő, gondolat ébresztő előadást dr. Szabó Előd jóvoltából a szívről, megtérésről, diakóniáról és dr. Kocsev Miklós tolmácsolásában örömökről, félelmekről, nehézségekről. Jó volt ezeket megvitatni, a gondolatainkat megosztani egymással a csoportbeszélgetések során. Eközben a gyerekek külön programokon vehettek részt, melyek jó hangulatban teltek. Kézműveskedtek, játszottak, énekeltek.

Közös családi szórakozásra is számtalan lehetőség adódott a hétvége során. Az első este rögtön egy igen ötletes és szórakoztató családi vetélkedőt szervezett nekünk dr. Szabó Elődné Melinda. Minden korosztálynak való feladat szerepelt benne, így a mondóka és vers ismerettől a filmekről, zenéről, Bibliáról való tájékozottságon keresztül a főző-sütő tudományig, mindenféle ismeretre szükség volt a feladatok teljesítéséhez.

A kirándulás a Kékestetőre, vagy az üvegfúvás titkaiba való betekintés szabadon választható programként színesítette a délutánokat.

Köblös István, feleségével és segítőikkel izgalmas éjszakai kincsvadászatot szervezett a gyerekeknek, amiből természetesen a felnőttek sem szerettek volna kimaradni. Mi legalább úgy élveztük a kincskeresést, mint a gyerekek.

A reggeli imaközösség, a reggeli utáni Bibliaolvasás és imádság, az esti áhítatok szervesen kapcsolódtak az előadások témáihoz és a csoportbeszélgetésekhez. Az elhangzott, megélt gondolatok lelkesítőek és lelket csendesítőek, elgondolkodtatóak, hitmélyítőek voltak. Köszönet érte dr. Szabó Elődnek, dr. Szabó Elődné Melindának, Nagy Krisztinának, Papp-Szabó Szimonettának, Papp Lászlónak és Farkas Balázsnak.

Az utolsó délutántól egészen másnap reggelig, egy hét állomásból álló imasétán vehettünk részt, ami átjárta a résztvevők lelkét. Isten szeretetében fürdethette mindenki a szívét, lelkét, aki végigjárta az állomásokat.

Az estéket tábortűz, közös éneklés, akár hajnalig tartó kötetlen beszélgetések jellemezték.

A gyülekezeti hétvégét Istentisztelet és Úrvacsora zárta.

Ez az együtt töltött néhány nap erősítette közösségünket, formálta lelkünket, mélyítette hitünket. Hálát adunk Istennek, hogy ismét megtapasztalhattuk gondviselő szeretetét.

Retkesné Kiss Mónika

Július 24-én egy kedves kis csapattal útnak indultunk, hogy felfedezzük Délvidéket. Az indulás ellőtt még meghallgattuk Tóvároson az istentiszteletet. 2 mikrobusszal tettük meg a távot, így a csapat a legelején sajnos szét volt választva. Ez viszont nem szegte kedvünk, az odaúton sokat énekeltünk, játszottunk, beszélgettünk. Első megállónk Szabadka városa volt, ahol a helyi református gyülekezetnél raktuk le a kocsikat. Elindultunk egy városnéző túrára, majd továbbmentünk a szálláshelyünkre, Torontálvásárhelyre. A helyi magyar református gyülekezet termében kaptunk szállást. Nagyon kedvesen fogadtak, amint megérkeztünk, rögtön kaptunk vacsorát. Az első esténket egy ifivel kezdtük, ami beszélgetésből, játékból, egymás jobb megismeréséből állt, majd este játszottunk, beszélgettünk.

Másnap reggeli után munkához láttunk, lecsiszoltuk a terasz gerendáit és újrafestettük őket, páran a játszótéren dolgoztak és a fiúk a kertben szedték össze a levágott gazt, és dobták fel egy platós kocsira. Ebédre minden munkával végeztünk, így nyugodtan folytathattuk a napunkat. A helybeliek nagyon kedvesek voltak, mindig sütöttek nekünk valamit, pár fiatal pedig részt vett a reggeli áhítatainkon, ifi alkalmainkon, sőt, páran segítettek is a munkában. Minden délután megtartottuk az ifi alkalmunkat, ami egy adott témát járt körül. Első alkalom a Ki vagyok én? kérdését feszegette. Az együttlét után megvacsoráztunk és meghallgattuk az esti evangelizációt. Este az időt társasjátékokkal vagy beszélgetéssel ütöttük el. A következő napon gyerek napot tartottunk a helybeli általános iskolásoknak, aminek keretei között megtanítottunk nekik pár éneket, előadtuk Dávid és Góliát történetét, valamint vetélkedőt szerveztünk nekik. Aznap délelőtt esett az eső, de ez nem jelentett problémát senki számára. A délutánunk innen a szokásosan haladt, megebédeltük, megtartottuk az ifi alkalmunkat, aminek ezúttal az volt a témája, hogy Kinek látnak engem az emberek? Este részt vettünk az evangelizáción és utána egy szituációs játékkal, a beugróval töltöttük az este további részét. Az utolsó előtti napunkon Belgrádba kirándultunk el. Innen visszaérve meghallgattuk az esti evangelizációt, vacsoráztunk, majd az imaséta vette kezdetét. Az indulásunk napján megtartottuk ittlétünk utolsó ifijét, ami végső kérdésként a Kinek lát engem Isten? témájával foglalkozott.

Egy szó mint száz, nagyon sok programunk volt. Sok nehézséggel néztünk szembe időközben, de mindegyiken túllendültünk. Fantasztikus élmény volt megtapasztalni, hogy milyen jó dolog segíteni. Mert bár sokat dolgoztunk és segítettünk a gyülekezetnél, szerintem még többet kaptunk lelkiekben, mint amit adtunk. Hihetetlen volt látni, hogy a kezdetben nem összeszokott csapattagok szépen lassan megnyílnak egymásnak, nyitnak a másik felé. Hiszem, hogy ez a pár nap mindenkit feltöltött lelkileg, és mindenki megismerhette saját maga egy újabb darabkáját. Felejthetetlen élmény volt látni ezt a fejlődést mindenkiben, szolgálni, segíteni, túllépni a nehézségeinken. Ez a pár nap közelebb hozott az Istenhez, és erősebb hitet adott. Nagyon boldog vagyok, hogy részt vehettem rajta, és hogy annak a fantasztikus csapatnak a tagja lehettem.

Papp Zorka