Azoknak, akiknek elmaradt a keresztelésük gyermekkorban… Azoknak, akik szeretnének a református egyházhoz tartozni… Azoknak, akik szeretnének mélyebb tudást szerezni a hittel kapcsolatos dolgokról… December 7-én 18 órától lesz az első, ismerkedő alkalom a Hitoktató Teremben (Kocsi u. 15.).

Várunk mindenkit szeretettel!

Mivel idén voltam először hittantáborban, csak elképzeléseim lehettek a hét alakulásáról. Nem tudtam, mire számítsak, ezért reményekkel tele vágtam neki az első napnak. Miután megérkeztünk a Lepke Üdülőbe, örömmel állapítottam meg, hogy kellemes és barátságos hely, minden korosztály megtalálja a számára megfelelő szórakozási lehetőséget. Kicsomagolás után ízelítőt kaptunk a ránk váró programokból. Ez sok éneklést, a bibliai történetek meghallgatását és csoportokban való feldolgozását, a lovagkor megismerését és a lovagi erények elsajátítását, reggeli tornát és kézműves foglalkozásokat jelent.

Miután a fontosabb információk elhangzottak, előkerestük a fürdőruhánkat és a jó időt figyelembe véve elindultunk a közelben lévő Szelidi-tóhoz fürdeni. Sajnos a héten ez volt az első és egyben az utolsó alkalom is a rossz idő miatt. A többi nap a következőkben leírtak szerint alakult. Reggel trombitaszóra ébredtünk és tornával frissítettük fel magunkat.

Az idei évben is sor került hittanosaink táborozására, ezúttal a Dunapatajon lévő Szelidi-tónál június 24. és 29. között. Negyvenhárom kisgyerek és hat felnőtt szállt fel a buszra, hogy megkezdhessük sokat ígérő hetünket.

Hittantáborainknak rendszerint két fontos célja van. Az egyik, hogy a ránk bízott gyerekek a hét során még közelebb kerülhessenek Istenhez, még jobban megismerhessék Őt. A másik fontos célunk, hogy a résztvevők egymáshoz is közel kerüljenek, közösséggé formálódjanak és megtanulják, megértsék, mennyire fontos tartozni valahova.

Számunkra a gyülekezeti kirándulás volt az első találkozás testközelből a gyülekezet tagjaival. Feleségemmel és három gyerekünkkel augusztusban költöztünk Tatára. A tábor a költözést megelőzve adott első benyomást az itteni közösségről. Ilyen helyzetben az egyik legfontosabb dolog a társaság nyitottsága, befogadó készsége volt. Úgy érkeztünk oda, hogy senkit sem ismertünk, és nagyon jó volt úgy eljönni, hogy többen is felajánlották segítségüket a költözésben. Még biztosabbak lettünk abban, hogy jó döntés volt ebbe a városba költözni, a gyülekezeti közösséghez csatlakozni.