A héten került megrendezésre a gimnazista és fiatal felnőtt korosztály IFI tábora Szekszárdon, közel negyven résztvevővel. A tábort Farkas Balázs és Striffler Zoltánné Nikolett lelkipásztorok vezették Köblös István, Orbán László és Novotni László Máté segítségével. A tábor idei témája a Jézus általi elhívás és a kiválasztottság volt.
A tábor öt napjában számos programban vehettünk részt, délelőttönként áhitatok keretében ismerhettük meg Simon Péter, Jézus tanítványa történetein keresztül az Isten általi kiválasztottságot. Az áhitatokat követően kiscsoportokban beszélgettünk az aznapi történetről, annak üzenetéről és tettünk bizonyságot a hitünkről. A kiscsoportban igazán meg tudtunk nyílni egymás előtt, szóba kerültek félelmeink, problémáink, boldogságunk és a hálánk mindazért, amit Istentől kaptunk. Vacsora után az evangelizációs alkalmakon dicsőíthettük Istent, és a párosfélórákon egy, az egész tábor alatt ugyan azzal a táborozótársunkkal ismerhettük meg egymást még közelebbről.
A délutánok minden nap különböző közösségépítő és szolgálati programokkal teltek. Hétfőn főzőverseny keretei között készítettük el a vacsoránkul szolgáló gulyáslevest, kedden a helyi gyülekezet udvarán végeztünk fizikai munkát. Szerdán ellátogattunk a városra néző Kálvária-kilátóhoz és felfedeztük a városközpontot, csütörtökön focibajnokságot tartottunk. Esténként társasjátékoztunk, beszélgettünk, de volt ki mit nem tud, csapatos vetélkedő és imaséta is.
Nekem az idei a negyedik IFI táborom volt, számos új embert ismerhettem meg és a régi barátokkal is sok-sok időt tölthettem el. Mindannyian erősödhettünk hitben, én személyesen úgy érzem, ehhez foghatóan nagy megerősítést a hitéletemben és lelki feltöltődést Istentől még sohasem kaptam, mint ezen a héten. Választ kaptam a kérdéseimre, megnyugvást a félelmeim közepette. Szeretném ezért most megosztani a legkiemelkedőbb Istenélményemet a táborból. Pénteken, az utolsó áhitaton egy csöndes gondolkodásra adott időben Isten egy olyan imádságot adott nekem, amelyben végig gondoltam az eddigi összes táboros élményemet és az eddigi szolgálataimat. Ezek a korábbi élmények együtt egy olyan folyamatot mutattak meg nekem, amiben igazán megérezhettem, hogy négy évvel ezelőtt Isten kiválasztott engem, hogy ő általa az életemet egy olyan úton járjam, ahol ő a tenyerén hordoz engem és vezet az örök élet felé.
Hálás vagyok Istennek az idei táborért, vezetőinkért, az IFI közösségért és azért, hogy mindannyiunk életét a tenyerén hordozza, hogy mi az ő kiválasztottjai vagyunk.
Nágel Zalán
Az idei évben is egy felejthetetlen táborral gazdagodtunk, amiben minden percért hálával tartozunk Istennek! 70 felsős hittanos táborozó és 14 segítő töltött el közel egy hetet a Balaton-felvidéki Erdészeti Erdei Iskolában, immáron harmadszor. Az idei évünk témája Isten fegyverzete volt, melynek a jobb megértéséhez Dávid történeteit használtuk fel.
A mai világban nem csak egymással harcolunk a családban, barátokkal, iskolában, de sajnos a közvetlen környezetünkben is háború dúl. Mintha minden arról szólna, hogy le kell győzni a másikat. Az Isten fegyverzetéről szóló tanítás azonban pont arra figyelmeztet, hogy nem test és vér, azaz a testvér, osztálytárs, szülő vagy a másik ember ellen kell küzdenünk – őt és őket szeretnünk kell, akkor is, ha nehéz. Az igazi harc a gonosz erői ellen történik, a Sátán támadásait kell kivédenünk. Ehhez kellenek a fegyverek, mellyel Isten fel akar készíteni a küzdelemre, hogy a győzelmünk, amelyet Jézusban már megkaptunk, meg is maradjon. Pál apostol az Efezusi levélben fogalmazza meg ezeket: hit pajzsa, üdvösség sisakja, igazságszeretet öve, békesség saruja, megigazulás páncélja és a Lélek kardja. Minden Istenben hívő ember küzd ezekkel, így Dávid is: Góliáttal szemben; Saul életének a megkímélésekor; vagy amikor Betsabéval vétkezett, de Isten irgalmát kérte; Zsoltáraiban pedig a Lélek kardjával, Isten beszédével harcolt.
Hálásak vagyunk Istennek, mert üzenetét megértette a fiatal korosztállyal: a játékok, beszélgetések, dicsőítések és imaközösségek során éreztük, láttuk és hallottuk, szeretnének Krisztus jó katonái lenni, akik megharcolják a hitnek a harcát. A délelőttök az igei üzenet megértésében teltek, míg a délutánban játékos programokkal, versenyekkel épült közösségünk. Festői szépségű környezetünk túrákat is biztosított számunkra: az egyik délután a mencshelyi Kossuth-kilátót másztuk meg, míg egy éjszakai túra során a római korból megmaradt őrtornyot néztük meg. Hazafelé természetesen a Balaton sem maradhatott ki J Hálásak vagyunk minden imádságért, segítségért, tárgyi és anyagi adományért, aminek köszönhetően megszervezhettük a tábort! S.D.G! Egyedül Istené a dicsőség!
Farkas Balázs, lelkipásztor
Lassan a nyári táboraink végére érünk. Ahogy az elmúlt években is történt, rövid beszámolok adnak ízelítőt a tábor napjairól, eseményeiről. Először a legkisebbek napközis hetéről olvasható alább egy leírás.
“A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás.” Gal. 5,22
Az idei évben is napközis formában került megrendezésre az alsó tagozatos gyerekek hittantábora. 48 kisgyerek játékától, énekétől, nevetésétől volt hangos öt napig a templom és környezete.
A táborunk témája a Lélek gyümölcseinek felfedezése volt, Ruth könyvén keresztül.
Első nap a hűséggel foglalkoztunk, megismerve Ruth és Naomi hűséges kapcsolatát. Sok ismerkedős játékkal indítottuk a kiscsoportos foglalkozásokat. Elkezdtünk Ruth történetéről egy színezős mini könyvet készíteni, amit a hét többi napján folytattunk. Délután ügyességi sorversenyt szerveztünk és kézműveskedtünk.
Második nap a jóságról beszélgettünk a történetben tovább haladva, ahogyan Boáz jóságosan megengedte Ruthnak, hogy kalászt szedegessen a földjén. Sok okos gondolata volt a kisgyerekeknek a jóságos viselkedésről, és Isten jóságáról. Délután elindult a már hagyományos csocsó bajnokság és a kézműves foglalkozások is folytatódtak.
A harmadik a türelem napja volt. Ruth is türelmesen gyűjtögette a kalászokat. Mi is türelmesen válogattunk apró magvakat, délután pedig a kenyérsütés rejtelmeivel ismerkedtünk, amit később meg is kóstoltunk.
Negyedik napon kirándulni mentünk Budapestre a Bibliamúzeumba, ahol érdekes múzeumpedagógiai foglalkozások keretében ismerkedtek a gyerekek a Bibliával. Aznapi témánk a szívesség volt, ami egy ilyen mozgalmas napon sok szituációban elénk került.
Utolsó napunk az öröm napja volt. A történetben Ruth és Boáz házassága következett. Jó volt látni, ahogy a jól összeszokott gyerekcsapat szemében csillogott az öröm a tábor minden napján! Délután még csoportonként részt vettek egy több állomásos vetélkedőn és gyümölcs-salátát is készítettünk. Szívünk tele van hálával, hogy egész héten átélhettük Istenünk gazdag áldásait a Lélek gyümölcsein keresztül! Láthattuk, amint a gyermeki szívekben munkálkodik Szentlelke erejével és tanít mindnyájunkat.
Nágelné Csere Ágnes
Hálásak vagyunk Istennek, hogy a héten eljuttathattuk a kárpátaljai Nagyberegi Református Líceum számára a gyülekezet által gyűjtött adományokat. Immár 7. éve szerveztük meg az adománygyűjtést kárpátaljai testvéreink számára, de idén - a líceum rendkívül nehéz helyzetére való tekintettel - minden eddiginél szélesebb körben szólítottuk meg gyülekezetünk, városunk és megyénk közösségét. Soli Deo Gloria! Azaz, egyedül Istené a dicsőség a gyűjtésért! Hisszük és tapasztaltuk, hogy az Úr indította az adományozókat, és gondviselésével folyamatosan terelgetett bennünket, hogy minél több segítséget jelentő dolgot tudjunk eljuttatni a határ túloldalára. Egyedül Istené a dicsőség, de hálásan köszönjük meg minden magánszemély, cég és vállalat, egyházközség és intézmény adományát, akár pénzben, akár tárgyi formában juttatta el hozzánk. Összesen 1.500.000 Ft pénzadományt, 30 db laptopot és 1db asztali számítógépet, 1db irodai nyomtatót, jelentős mennyiségű iskolai tanszert és sporteszközt, 750 kg gyermelyi tésztát, valamint 40 kg tartós élelmiszert sikerült elvinnünk Tatáról.
Köszönjük a Magyar Református Szeretetszolgálat gelénesi raktárában közreműködő testvéreknek, hogy biztonságosan átvitték az adományokat a határon!
Továbbiakban is hordozzuk imádságban a Nagyberegi Református Líceum közösségét!
Ahogyan az elmúlt évben is volt, Szentháromság vasárnapra, június 4-re tervezünk egy kifejezetten a vasárnapi gyülekezet számára szervezett úgynevezett gyülekezeti napot.
Ezen a napon az istentiszteletet követően lehetőség nyílna arra, hogy egy hidegtálas ebédet megegyünk, közben beszélgessünk, a közösséget erősítsük. Az ebédet követően a templomban egy fórumbeszélgetés lesz, majd egy bibliai alapú borkostoló lesz a gyülekezeti teremben.
Ezen a napon a 9 órás kistemplomi istentiszteletre látogatókat is a 10 órás istentiszteletre várjuk. Tekintettel a délutáni programokra, kivételesen a 18 órás istentiszteletünk is elmarad. Ezen a napon tehát csak egy istentiszteletünk lesz. A kistemplomba járókat, akik a feljutást nem tudják megoldani, a kistemplomtól autókkal hozzuk majd fel a templomhoz. 9.30 és 9.45 között lehet majd ezt a gyülekezeti szállító járatot a kistemplom előtt elérni.
Kérjük szeretettel gyülekezetünk tagjaitól, hogy sós vagy édes süteménnyel készüljünk erre a napra, és ezzel is tegyük családiassá az alkalmat.
Tekintve, hogy az ebédhez valót úgy szeretnénk megrendelni, jó lenne tudnunk, hogy nagyjából hány fővel számoljunk. Megkérünk mindenkit, aki június 4-én szeretne részt venni ezen a napon, hogy vagy az elkészített papíralapú űrlapon, vagy pedig az itt elérhető elektronikus űrlapon jelezze ezt a szándékát!
Készüljünk tehát így június 4-e, vasárnapra!
