Szabó Jánosné Papp Eszter: Karácsonyi álom

Szépet álmodtam az éjjel,
Csak egy csillag volt az égen,
De az olyan csillogó volt
Káprázott tőle az égbolt.

Fényben feltűnt egy szelíd arc,
Szólt s a hangja mint az érchang:
Szeretetet hoztam néktek
Mit tele marokkal mérek.

Ingyen adom, úgy adjátok,
Senkitől se sajnáljátok.
Míg elfogy a csillag fénye,
Mindenki kapjon belőle.

Minden évben megülitek születésem napját,
Ez év legyen forduló, mind szeressük egymást.
E parancsot hagytam rátok,
De Ti meg nem fogadtátok.

Tárjátok ki most szívetek,
Adok sok-sok szeretetet,
Mi kioltja a sok rosszat,
Amit tesztek tettben, szóban.

Fogjuk meg hát egymás kezét, hogy ez a szép álom,
Ne maradjon csak álom, valósággá váljon!