IFI tábor

Fantasztikus táborunk volt az elmúlt napokban. A téma, mint az a pólóinkon is látszik, az volt, hogy ’Vigyél tovább!’. Még mélyebben megismerhettük Istent, visszaemlékeztünk nehézségeinkre, ahonnan már megszabadított, letettünk terheket a múltból, valamint kerestük az Ő akaratát, a következő lépésünk, a számunkra kijelölt utat, a mi helyünket az Ő nagy tervében. Mindezt Mózes történetein keresztül.

A napok legmeghatározóbb pontjai a reggeli tanítások, a délelőtti kiscsoportos foglalkozások, az esti evangelizációk és a párosfélórák voltak. Sokat formálódtunk egymás gondolatai és tapasztalatai által. Mindezek mellett nagyon sok király programon vehettünk részt: volt tábor konyhafőnök, ahol gulyást főztünk; volt kvíz; ki mit nem tud; strandolás a szálkai tónál; szalonna sütögetés; valamint mint eddig minden évben, besegítettünk az ottani gyülekezetnek fizikai munkában, tégla tisztításban és pakolásban igazán kiválóak lettünk. Az előbb felsoroltak magukba foglalják a tábor első három napját.

Számomra, de szerintem sokak nevében mondhatom, hogy az utolsó két nap volt lelkileg a legmeghatározóbb. Ellátogattunk Zsibrikre, egy drog rehabilitációs faluba, amit a Magyarországi Református Egyház tart fenn, és az ottani srácok meséltek nekünk az életükről, függőségeikről, arról, hogy Isten hogyan szabadította meg őket életük legsötétebb korszakaiból. Ezután Sanyi bácsi legendás kenyérlángosaival készültünk az esti imasétára és az utána következő lelkigondozási lehetőségre. Az imaséta mindig egy hihetetlenül nagy élmény. Teljesen érezni az Isten jelenlétét, olyan mintha Jézus ott ülne mellettünk a padon és végigkísér, ahogy állomásról állomásra haladunk. Elképesztő az a békesség, amit ad, de egyszerre mégis felkavar és megmozgat lelkileg, tényleg egy elmondhatatlan érzés, egy megkönnyebbülés. Szóval, aki nem volt még imasétán, annak csak ajánlani tudom. Az utolsó napi morzsaszedegetés pedig Úrvacsorával együtt volt. Ott is érezni lehetett a Lélek jelenlétét, ahogy mindenki szívéhez elért. 

Sokat fejlődtünk, énekeltünk, beszélgettünk, sírtunk és nevettünk, és mérhetetlenül hálás vagyok az összes táboroztatónak, táborozó társaimnak és persze Istennek ezért az élményért.