Az elmúlt években visszatérő módon szerveztünk gyűjtést a nagyberegi líceum részére. A támogatásunknak minden évben nagyon örültek. Tudjuk, hogy a kárpátaljai helyzet továbbra is nagyon nehéz, hiszen állami támogatásban ezek az iskolák nem részesülnek. Az idei évben szeretnénk valahogyan támogatásunkat eljuttatni hozzájuk, így a gyűjtést elindítottuk, és május 2-ig lesz lehetőség az adományokat eljuttatni számlaszámainkra. (11600006-00000000-04348612 (Erste Bank), 11740047-20132675 (OTP)) Akit tehát Isten arra indít, hogy adakozzon erre a célra, a közlemény rovatba írja be, hogy „Nagybereg”. További információkat megtudhatunk azokból a sorokból, amelyeket Tóth László nagyberegi lelkipásztor küldütt el nekünk. Ez lentebb olvasható. (Akit még bővebben érdekel a nagyberegi líceum élete, egy videót is megtekinthet ezen a linken:https://www.youtube.com/watch?v=QVM5iLBKugw)

"Szeretném bővebben elmondani azt, ami az elmúlt időszakban a gyülekezetben és a líceumban történt, főleg a járványhelyzetre való tekintettel.

Talán mondanom sem kell, hogy ez a helyzet nagyon nagy változásokat okozott mind a gyülekezet, mind pedig az iskola életében. 2020 márciusában hirtelen olyan helyzetbe kerültünk, amire egyáltalán nem voltunk felkészülve. A világjárvány Ukrajnába is betört és mivel ilyennel még nem találkoztak az emberek az elején nagyon komolyan vették a veszélyhelyzetet. Úgy kell ezt elképzelni, mint amit esetleg filmen láthatott az ember eddig. 2020-ban a feltámadás ünnepén a falu úgy nézett ki, mintha senki sem lakna itt. Mindenki otthonaiban volt, az utcán senki sem járt, az amúgy nyüzsgő faluban senki sem volt az utcákon. Ez nagyon megdöbbentő látványt nyújtott. A gyülekezetünk áttért az online istentiszteletek megtartására, ami először eléggé nehezen indult, meg kellett teremteni a technikai felételeket hozzá. Hála Istennek mi már korábban is rendelkeztünk egy Facebook csoporttal, ahol közvetítettük az istentiszteleti alkalmakat, de még nagyon kezdetleges módszerekkel, nem annyira jó minőségben. Ezen igyekeztünk változtatni és a gyülekezet elég hosszú időre az online térbe költözött. Nem tudtunk konfirmációt tartani a megszokott időben, úrvacsorai közösségre is mindenkinek a saját otthonában volt lehetősége. Ekkor Ukrajnában a megbetegedések számát legfeljebb százas nagyságrendekben mérték. Mindenki nagyon fegyelmezett volt, ami azonban kb. az őszi időszakig tartott, amikor is beköszöntött itt is a második hullám, ami már nagyon komoly megbetegedési számmal járt.

Itt kell elmondjam, hogy mi is megbetegedtünk. Október végén nálunk is kimutatták a koronavírust. Az elején nem volt olyan vészes, de sajnos nekem a betegség hatodik napján kórházba kellett menni, mert kétoldali tüdőgyulladás alakult ki. Hála Istennek még idejében sikerült elkezdeni a megfelelő kezelést és öt nap elteltével hazajöhettem. Belülről is láttam ezt a helyzetet, egy kórházi osztály életét látva még inkább megerősödött bennem, hogy komoly problémával nézünk szembe. Sajnos sem az ország, sem az emberek nem voltak és ma sincsenek erre készen. Mindezeket tapasztalva igyekeztünk segíteni a kórházi dolgozóknak, gyűjtést szerveztünk a gyülekezetben, bíztattuk a gyülekezet tagjait, hogy legyenek segítségére az egészségügyi dolgozóknak, mert a „taps már nem elég!”

Sajnos a gyülekezet nyári alkalmai elmaradtak, csak az istentiszteleti és bibliaiórai alkalmakat tudtuk nyár végén újra elkezdeni, de aztán ezeket is kénytelenek voltunk időről időre szüneteltetni, mert a megbetegedés a gyülekezetben is megjelent. Az őszi második hullám után érkezett a kora tavaszi, tél végi harmadik. Ekkor megint online térbe vonult a gyülekezet, egyre többször kellett úgy koporsó mellett a vigasztalás Igéjét hirdetni, hogy tudtuk, akit temetünk a koronavírus szövődményébe halt bele.

Ennek az évnek a kezdete óta kb. egy hónapot voltunk online a gyülekezetben, jelenleg a szabályok betartásával igyekszünk az alkalmakat megtartani. Sajnos azt kell tapasztalni, hogy az emberek egyre jobban elfáradtak ebben és most, amikor napi szinten 15-17 ezer megbetegedés van az országban sokkal fegyelmezetlenebbek vagyunk, mint egy évvel ezelőtt. Ez érthető is, az emberek belefáradtak ebbe az egészbe, az állam pedig nagyon kis mértékben nyújt segítséget abban, hogy ezt a helyzetet hordozni tudja a társadalom.

A líceum éltét is felfordította a járvány. Újra kellett mindent gondolnunk, ahhoz, hogy folytatni tudjuk a diákok oktatását és nevelését, de hála Istennek a tanári kar, az iskola munkatársai megbirkóztak ezzel a feladattal. Néhány héten belül, amikor látszott, hogy hosszú ideig fog tartani ez az időszak megszervezésre került az online, tantermen kívüli oktatása a diákoknak. A kezdeti technikai nehézségek legyőzésre kerültek és sikerült lezárni a 2019-2020-as tanévet, megtörténtek a felvételik és a nyár második felében még ballagást is tudtunk szervezni, igaz, hogy nagyon szűk keretek között.

A 2020-2021-es tanévet az iskolapadokban kezdték a diákok, de jött a második, majd a harmadik hullám és bár jelenleg tantermi oktatás van, ezt a tanévet a diákok leginkább otthonaikban töltötték és online oktatásban részesültek. Reméljük, hogy már ezt a tanévet sikerül úgy befejezni, hogy személyesen találkozhatunk a diákokkal.

Ennek a hétnek a szombati napján kerül sor a felvételire az iskola jövőbeli diákjai számára. Istennek hála elég nagy a jelentkezés. Várjuk szeretettel a diákokat az 5. osztálytól kezdődően és nagyon reméljük, hogy egyszer vége lesz ennek a helyzetnek és minden visszaállhat abba a kerekvágásba, amiben a járvány előtt működött az iskola.

Nagy szeretettel köszöntjük a Tatai Református Egyházközség tagjait és hálás szívvel gondolunk rájuk, megköszönve az imádságos támogató lelkületet, amit az Úr táplál a szívükben!

Isten áldását kérjük életükre és további szolgálatukra az Ige szavaival:

„De mi nem a meghátrálás emberei vagyunk, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy életet nyerjünk.”

Zsidók 10, 39