Kedves Testvéreim!

Elérkezett a nyolcadik levélírás napja. Nehéz belegondolni is, hogy ez azt jelenti, már több mint 7 hete a karantén időszakát éljük. Bár a vidéki területekre a kormány döntése értelmében más szabályok az irányadók, de továbbra is oda kell figyelnünk az idősekre, a betegekre, a távolságtartásra, a fertőtlenítésre, az orr és a száj eltakarására. Mindezek természetesen azt is jelentik, hogy a közösségi események, így többek között az egyébként engedélyezett egyházi szertartások megtartása is, óriási szervezési nehézségeket jelent.

Jelenleg tartanak az érettségi vizsgák, és ahhoz, hogy minden a helyére kerüljön, hosszú hetek tervezésére, és több napos fizikai előkészületre volt szükség. A személyi szükséglet is lényegesen magasabb, mint egy normál érettségi időszakban. Amennyiben istentiszteleteinket szerettük volna megtartani, akkor ugyanilyen előkészületekre lett volna szükség, amelynek azonban sem személyi (főállású takarítónő), sem anyagi, sem más külső (fertőtlenítőszer, szájmaszk, kesztyű stb.) feltételeivel nem rendelkezünk. További nehézséget jelentett volna idős testvéreink védelme. Lettek volna olyanok, akik nem mertek, vagy nem akartak volna alkalmainkra jönni. Szintén mérlegelni kellett azt is, hogy olyan fiatalabb gyülekezeti tagjaink, akik egy háztartásban élnek idős, beteg szüleikkel, vagy más hozzátartozójukkal, rájuk való tekintettel távol maradtak volna gyülekezeti alkalmainktól. Végül pedig azt a lelki feszültséget is szemünk előtt kellett tartani, hogy a távolmaradók mindvégig lelkiismereti vívódásban lettek volna, hogy vajon akkor tesznek-e jót, ha távol maradnak, vagy akkor, ha eljönnek? Így bár nem szándékosan, de tudatosan kizártuk volna gyülekezeti tagjaink jelentős részét istentiszteleteinkről. Ezt a negatív diszkriminációt református gyülekezetként nem vállalhatjuk.

A megfontolások között megemlítem még azt, hogy bizonyos szertartásainkat nem tudtuk volna megtartani. Ebben a formában (szájmaszkkal) nem lehet úrvacsorát venni, nagyon nehezen lehet énekelni, a keresztelésre pedig a másfél méteres távolságtartás miatt nem kerülhetett volna sor. Az ültetési rend betartatása és a távolságtartás miatt kiscsoportos alkalmaink is csak a gyülekezeti otthonban kerülhettek volna megtartásra, hogyha annak folyamatos szellőztetését, és a vizesblokkok folyamatos fertőtlenítését meg tudtuk volna oldani. Sok-sok olyan technikai akadályba ütköztünk volna, ami sem a komfortos, sem a felszabadult, sem pedig az örömteli együttléteket nem tette volna lehetővé. Márpedig Krisztus evangéliumának ügye nem gyanakvásról, egymás méregetéséről, a másik veszélyforrásként való látásáról szól, hanem örömteli testvéri együttlétről. Ezért egyházközségünk elnöksége úgy döntött, hogy csatlakozunk a Zsinati Elnökségi Tanács kéréséhez, és nem tartjuk meg személyes találkozáshoz köthetően alkalmainkat. (Elnökségünk nyilatkozata elérhető honlapunkon.)

Bármennyire is nehéz volt ezt a döntést meghozni, mégis fontosnak tartottuk azt, hogy megőrizzük gyülekezetünk egységét. Ezt pedig, bármennyire is ellentmondásosnak látszik, most mégis úgy tudjuk megtenni, hogy személyesen, amíg a korlátozásokat teljesen fel nem oldják, még nem találkozunk. Az egységet az jelenti, hogy mindannyian távol tartjuk magunkat a személyes találkozástól. Ebből pedig következik, hogy akik megtehetnék, azok sem teszik meg a többiekre való tekintettel. Ahogyan talán az egyik levelemben már említettem is a Krisztus-test összetartozásának fontosságát, amit most más formában ugyan, de vegyünk komolyan: „És így ha szenved az egyik tag, vele együtt szenved valamennyi, ha dicsőségben részesül az egyik tag, vele együtt örül valamennyi”. (Első Korinthusi levél 12. rész 26. vers) Most együtt szenvedünk valamennyien a személyes találkozás hiánya miatt.

Ugyanakkor a Szentírás bátorít minket arra nézve is, hogy a távolság ellenére is lehetnek olyan kötelékek, amelyek erősebbek mindennél. Krisztus ismerete, a Benne meglévő hitünk szilárdsága, a Benne növekedő életünk és hálaadásunk. Ahogyan Pál apostol leírta az egyik levelében: „szívük felbátorodjék összeforrva szeretetben, és eljussanak a teljes megértés egész gazdagságára: Isten titkának, Krisztusnak ismeretére. Benne van a bölcsesség és ismeret minden kincse elrejtve. Ezt azért mondom, nehogy valaki titeket megtévesztő szavakkal félrevezessen. Mert ha távol vagyok is testben, lélekben mégis veletek vagyok, és örömmel látom a köztetek uralkodó szép rendet és Krisztusba vetett hitetek szilárdságát. Mivel tehát már elfogadtátok Krisztus Jézust, az Urat, éljetek is őbenne. Gyökerezzetek meg és épüljetek fel őbenne, erősödjetek meg a hit által, amint tanultátok, és hálaadásotok legyen egyre bőségesebb.” (Kolossé levél 2. rész 2-7. verse)

Ezt a lelki köteléket erősítheti az is, hogy minden nap ugyanazokat az igeszakaszokat olvassuk a Bibliaolvasó Kalauz szerint. Ez a lelki kötelék ad erőt mindnyájunknak ahhoz, hogy a terheket elhordozzuk, és az örömökért hálát adjunk. Ebben a meggyőződésben folytatjuk mindazt, amit elkezdtünk. Lesz a jövő héten is hétfői áhítat, szerdai és pénteki podcast beszélgetés, csütörtöki imatéma, vasárnapi istentisztelet élő közvetítése, valamint a Tatai TV segítségével közvetített vasárnapi áhítat. Folytatjuk online formában a házicsoportos alkalmakat, valamint a férfikört. Mindezeket a szolgálatokat végezzük abban a reménységben, hogy nem pusztába kiáltott szó mindaz, amit egy kamerának elmondunk, vagy amit egy telefonnal felveszünk, hanem Istennek ilyen formában is élő és ható üzenete.

Levelemet most is a megszokott sorokkal zárom. Nagyon köszönjük, hogy a korábban megfogalmazott kérésünknek sokan eleget tettek, és bankszámlánkon, postai utalványon keresztül eljuttatták adományukat Egyházközségünkhöz. Minden ilyen adomány erősíti összetartozásunkat, közösségünket. Ezt a kérésünket továbbra is fenntartjuk. Azt kérjük, hogy aki megteheti, utalás formájában, vagy banki készpénzbefizetéssel, akinek ez nehézséget okoz, piros postai utalványon (Református Lelkészi Hivatal, 2890 – Tata, Kocsi u. 15. címre), a közlemény rovatba „perselypénz” – „egyházfenntartói járulék” – „Isten dicsőségére adomány” – „Diakóniai Alap” szöveggel legyen szíves adományát eljuttatni hozzánk. Erre két számlaszámon keresztül is lehetőség van. 11600006-00000000-04348612 (Erste Bank), 11740047-20132675 (OTP). Köszönjük, hogyha ilyen formában is gondolnak gyülekezetünk életére!

Minden változás közben se felejtsük el a templomunk falán „kőbe vésve” szereplő igét: „Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz”. (Zsid. 13.8)

Áldás, békesség!

Szabó Előd lelkipásztor