A Tatai Református Egyházközség Elnöksége csatlakozva a Zsinati Elnökségi Tanács nyilatkozatához, az alábbi szabályok betartására hívjuk fel a figyelmet, amelyek lényegében megegyeznek a gyülekezetünkben május óta alkalmazott járványügyi védekezéssel összefüggő eddigi gyakorlatunkkal.

"Augusztus végétől folyamatosan emelkedik a koronavírus-fertőzöttek száma az egész világon, a járvány második hulláma Magyarországra is megérkezett. A koronavírus terjedése miatt, összhangban a kormányzat által hozott kötelező intézkedésekkel, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának Elnöksége a következő felhívást teszi közzé: A templomokban az istentiszteleteken is kötelező a maszkviselés. Kérjük, hogy a templomok, gyülekezeti termek, egyházi intézmények bejáratánál, közösségi tereiben, illetve a mosdókban helyezzenek el a kézfertőtlenítéshez szükséges fertőtlenítőszereket."

Augusztus 1-jétől Deák László a Tatai Református Gyülekezet lelkésze. Bemutatkozó sorai következnek:

Deák László Olivérnek hívnak, 1995-ben születtem Tatabányán. Bokodon nevelkedtem, apai ágról dadi, anyai ágról császári származású vagyok. Szüleim mindketten reformátusok, jelenleg őstermelőként dolgoznak. Három testvérem van. Isten kegyelmeként hitét gyakorló református családban nőhettem fel, így Isten léte, valósága, és lénye nem volt rejtve előlem kisgyermekkoromtól fogva.

Életem egyik legmeghatározóbb helye a bokodi református templom, ahol Isten megszólított és hitemet, személyiségemet szüntelen formálta. 2010-ben konfirmáltam, amely számomra különleges élmény volt. A felkészítőn ismertem meg személyesen is Krisztust, akivel a konfirmáció alkalmával személyesen is találkoztam, onnantól kezdve újból és újból ezt a találkozást szeretném megismételni. Azóta is konfirmációs igém kíséri életem: „Légy hű mindhalálig és én neked adom az élet koronáját.” (Jel 2,10b).

Középiskolás éveimet Oroszlányban töltöttem, nyolcosztályos gimnáziumban. Lelkipásztori elhívásom a gimnázium végén váratlanul ért, mégis a leghatározottabban tudom, hogy Istentől jövő megszólítást kaptam. Így az érettségit követően azonnal teológiára kerültem. 2014-2017 között a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karán tanultam, 2017-2020 között pedig a Pápai Református Teológiai Akadémián fejeztem be tanulmányaimat.

Teológiai éveim alatt nagyon sokat formálódtam. Ebben a hat évben az Úr Jézus elválaszthatatlan kötelékkel vont magához. Saját bőrömön tapasztaltam meg a Biblia igazságát. Így mint méltatlan, bár elhívott szolgája, nincs más feladatom, mint tovább adni mindazt, amit megmutatott nekem Önmagából. Tanulmányaim alatt két évet ifjúsági vezető voltam a Budapest-Rákoshegyi Ref. Gyülekezetben. Szintén két éven keresztül kis-ifi szervezője és vezetője voltam a Dadi Ref. Gyülekezetben. Végül az utolsó két évben a Kömlődi Ref. Gyülekezetben láttam el a lelkipásztori szolgálatokat. Így volt lehetőségem sok szolgálati területen kipróbálni magam.

Tanulmányaim befejeztével a Tatai Református Gyülekezetbe kaptam segédlelkészi kirendelést. Itt elsősorban a legkisebbek hitoktatásában segédkezem. A Csillag-Virág Keresztyén Családi Napközibe, Hajnalcsillag Tatai Református Óvodába és az állami óvodákba vihetem Istenről szóló bizonyságtételeimet.

Feleségemmel hosszú ismeretségünk a gimnáziumi évekre nyúlik vissza, 2018 nyarán kötöttünk házasságot. 2020 márciusában született meg első gyermekünk, Simon Ágoston, aki bearanyozza a jelenünk minden napját.

A táborainkról szóló beszámolókat a felsős hittantáborunkéval zárjuk. Ezúttal is az egyik résztvevő benyomásait, élményeit olvashatjuk. Becker Kata 7. osztályos tanuló írása következik:

"Én minden évben izgatottan várom a hittantábort és ez most se volt másképp. A megszokottól eltérően, most napközis tábor volt, a vírus miatt, de szerintem ugyanolyan jól sikerült, mint az eddigiek.

Minden egyes reggelt egy áhítattal indítottuk, ahol sokat énekeltünk a diák zenészek kíséretével és hallgattuk Isten igéjét Balázstól és Krisztitől. Ezek után 10 percünk volt arra, hogy elcsendesedjünk és értelmezni tudjuk azt. Ezután következett a tízórai szünet, ahol lehetőségünk volt sütiket enni, társasozni, csocsózni és beszélgetni is. Ezeket követték a csoportos beszélgetések, ahol osztályonként voltak felosztva a csoportok. Itt sokat tudtunk játszani, viccelődni, de ennek ellenére sok komoly beszélgetésben is volt részünk. Minden csoportra 2-3 segítő jutott, akik nagyon aranyosan és kedvesen segítettek nekünk bármiben.

Hétfőn reggel megérkeztünk és elkezdtünk ismerkedni a többi táborozóval. Ezen a napon elmentünk sárkányhajózni az Öreg-tóra. Onnan pedig Dottóval mentünk haza.

A tábor második napján a program focizás volt és kézműveskedés. A Tatai Református Gimnázium tesi termében tudtunk focizni. Eközben azok, akik nem fociztak, a gyülekezeti teremben kézműveskedtek. Ők szappanokat tudtak önteni és fonni tanulhattak.

Szerdán elmentünk Tardosra kirándulni, ahol kb. 5 kilométert gyalogoltunk. Közben nagyon jókat beszélgettünk és még egy rövid áhítatot is végighallgattunk az erdőben. A cél a Kemencés fogadó volt, ahol finom húslevest és rizseshúst ettünk.

A csütörtöki napon az egyik segítő összeállított egy vetélkedőt, ami 8 feladatból állt. A 8 csapat először is megrajzolta saját menetlevelét, azután pedig elindult az első feladatához. Az összes csapat végigment mindegyik feladaton. Szerintem mindegyik feladat nagyon jó volt, de azért nem voltak nagyon könnyűek.

Péntek volt az utolsó napja a hittantábornak. Elbúcsúztunk a nyolcadikosoktól, de tudtuk, hogy az IFI táborban is jó helyük lesz. A hetet kenyérlángosozással zártuk, ahol sokféle feltétből tudtunk választani.

Egy hét alatt nagyon sok élménnyel gazdagodhattunk, sok új barátot szerezhettünk és őszintén beszélgethettünk mindenkivel. Jó volt látni, hogy ennyire összetartó a közösség és mindenki ilyen kedves. Köszönöm mind a 14 segítőnek és minden táborozónak, akik ott voltak a táborban."

Becker Kata

Szeretettel ajánljuk mindenki figyelmébe a Barokk Fesztivál programjait, különös tekintetettel a templomunkban megrendezendő koncertre!

A július általában a táborokról szól gyülekezetünkben. Idén sem volt ez másként. A sorban a következő a gyülekezeti táborunk volt Mátraházán. A beszámolót ezúttal is először táborozók írták meg.

"Érdeklődéssel és izgatott várakozással érkeztünk a táborba. Már a parkolóban megpillantottunk mosolygós, ismerős ill. ismeretségre váró arcokat. Az épület bejáratánál lévő üdvözlés is megerősítette az érzést, hogy jó helyre jöttünk. „Áldás Békesség…Jól tetted, hogy eljöttél.”

A játékos ismerkedés után Dr.Szabó Előd nagyszerű előadásán vettünk részt: „Mire van időm? Közösségre a szeretettel….”címmel. Lelkész úr kiemelte a lelki, szellemi közösség jelentőségét, hiszen a keresztény emberek keresik az örökkévalóságot, az odatartozás és kötődés érzését. Jól illusztrálta ezt Szabó Lőrinc versével. Jézust tövis koronázza: „Én teremtem csupán, mégis, mint testvérére néz reám, mint gyermekére, látja, tudja, hogy szívem szakad, oly egyedül vagyok, s kell a hit, a közösség, szeretet. „

Mindennapi életünkben mi emberek megtapasztaljuk a szeretetnyelv megnyilvánulásait, mégis nagyon hasznos volt meghallgatni és beszélgetni az 5 szeretet nyelvről (Gary Chapman) részletesebben is. Legfontosabb üzenete számunkra: „nem az a fontos, hogy engem szeressenek, hanem hogy én tudjak szeretni.”

Az este folyamán Kovács Róbert -első éves teológiai hallgató - áhítatot tartott, melyben szemléletes módszerével a gyerekeket is megmozgatta, megszólította. A tábor ideje alatt megosztotta személyes élményét az útkereséséről, és bizonyságtételéről.

Minden este volt lehetőség egyéni lelkigondozói beszélgetésre, mely a felvetett egyéni problémák, kérdések megbeszélése mellett közelebb hoztak minket a hitben való elmélyüléshez és Jézus tanításához.

A tábor egyik fő témája az elengedés és megtartás volt. Ezt a témakört különböző módokon dolgoztuk fel a többnapos tábor ideje alatt. Volt, hogy kiscsoportokra bontva játékokkal, volt, hogy előadás formájában hallgatva, majd közös beszélgetéssel mélyítettük el. Szükséges elengedni, aminek súlyát nem tudjuk elhordozni, ill. minden túlzást, ami túl sok, pl túl sok munka, túl sok szórakozás, stb. A keresztény elengedés arról szól, hogy a legfontosabbnak, a Krisztusban elérhető örök életnek rendelek alá mindent. A családomat, a munkámat, vagyonomat, szórakozásomat, a teljes életemet.

Második nap este különleges programban volt néhány táborozó párnak része. Nagy Krisztina által vezetett házasrandi alkalmon töltődtek fel lelkileg a programra jelentkezett párok.

Reggelente kiscsoportokba gyűlve lehetett imádkozni, elcsendesedni, beszélgetni.

Szombat este lehetőség volt egyéni elcsendesedésre, elmélyülésre és imádságra az imaséta keretein belül.

A záró napi istentisztelet alkalmával vihettük útravalónak magunkkal az Efézusi levél 5.rész 15-17.versét: „ Az alkalmas idő: Jól vigyázzatok tehát hogyan éltek, ne esztelenül, hanem bölcsen. Kihasználva az alkalmas időt, mert az idők gonoszak. Éppen ezért ne legyetek meggondolatlanok, hanem értsétek meg, mi az Úr akarata.”

Összességében nagyon tartalmas néhány napban volt részünk. Vidáman és jókedvűen teltek a napok, de emellett meg volt a helye az elcsendesedésnek is. Voltak közös áhitatok ahol az összes tábor lakó, kicsik és nagyok egyaránt részt vettek. Remekül meg volt szervezve, hogy a felnőtteknek szóló programok ideje alatt a kicsiknek volt lehetősége szabad ill. alkalmanként irányított játékra. Az ifis korosztály aktívan és példamutatóan vett részt mind a kicsik segítésében és a különböző programok színesebbé tételében pl. zenéléssel, énekkel.

Az első perctől kezdve az otthon érzése vett minket körül, ahol mindenki nyitott szívvel, szeretettel fordult a másikhoz. Egy nagy család részeként éreztük magunkat mindvégig.

Köszönjük Istennek, hogy eljutottunk Mátraházára, és köszönet a szervezőknek a jól megtervezett és tartalmas programokért. Mindenkinek köszönet a részvételért és a sok szeretetért amit kaptunk.

Hálásak vagyunk, hogy részesei lehettünk az idei tábornak.

Reméljük, hogy jövőre újra találkozunk!

Soli Deo Gloria!"

Keresztes Erzsébet,  Andrási-Papp Hajnalka

Ha július, akkor táborok és ennek Istennek hála, a koronavírus sem tudott gátat szabni. Az elmúlt héten 39 középiskolás fiatallal, gyülekezetünk ifiseivel töltöttünk nagyon értékes napokat. A táborról egyik résztvevőnk, Nagy Mirtill készített egy beszámolót:

Július 6-tól 10-ig, a Tatai Református Egyházközség területén táboroztunk. Bár eredetileg a Balatonon lettünk volna, mindannyiunk nevében állíthatom, hogy a maximumot hoztuk ki a helyzetből. Minden napot egy közös reggelivel kezdtünk, majd egy napindító áhítatra ültünk össze. Ezt minden esetben egy táborozónk tartotta. Kedden Varga Dánielt, szerdán Gróf Laurát, csütörtökön Nagy Dorottyát, pénteken Szabó Benedeket hallgattuk meg. Ezeket egy interaktív előadás követte, amit két vezetőnk: Szabó Elődné Melinda és Farkas Balázs tartott nekünk. Majd következett a napi kiscsoportos beszélgetés, ahol 3. vezetőként Retkes Anett is besegített. Itt meghitt és bensőséges hangulatban játszottunk és beszéltük meg a napi témát. Ebédet követően különböző programok vártak minket, mint például sárkányhajó és túra. Az elmúlt években bárhova mentünk mindig szolgáltunk az adott gyülekezetben fizikai munkával is. Bár idén itthon voltunk a délutáni munka ezúttal sem maradt el.

Ezek után következtek hithőseink. Hétfőn Kovács Róbert mesélt nekünk a különböző munkáiról és hogy hogyan is talált el a teológiára. Kedden az M4 sportriportere; Berkesi Judit vezetett be minket kicsit a hitébe és az igazán menő hivatásába. Szerdán Czuczor Teca érkezett hozzánk, akivel még a tavalyi, szalkszentmártoni táborban ismerkedtünk meg és mind mélyen a szívünkbe zártuk. Mindenki kedvenc Teca nénije nem csak jófej, vicces és fiatalos, de egész komoly hittörténettel is rendelkezik.

Egy gyors vacsora után esti evangélizációban volt részünk. Hétfőn Hajdúné Tóth Lívia, kedden Bella Péter, szerdán Csöngedi Nikolett helyezte szívünkre Isten igéjét. A nap lezárásához összeült mindenki az egész hétre kapott párjával egy ún. páros félórára, melyben megvitathattuk tapasztalatainkat az elmúlt napról és lehetőségünk volt jobban megismerni a párunkat. Az este további részét focival, társasozással, csocsóval, beszélgetésekkel, irdatlan mennyiségű bukta elfogyasztásával, szokásos hülyéskedésünkkel és rengetek nevetéssel töltöttük el. Végül a tábor szokott módon, egy imasétával zárult.

Rengeteg mindent hoztunk el magunkkal az elmúlt hétből. A többiek nevében is hadd mondjak köszönetet vezetőinknek, hogy megszervezték és lebonyolították a tábort, illetve, hogy ennyi szeretetet kaptunk tőlük. Azonban a leghálásábbak Istennek vagyunk, hogy megengedte, hogy megtartsuk a tábort, hogy ennyit fejlődhettünk hitben és mind megtapasztalhattuk jelenlétét és szerető ölelését.