Rám hárult az a nemes feladat, hogy a múlt héten tartott hitantáborunk délutáni programjáról beszámoljak.  Miután hétfőn beestünk a túráról a szálláshelyünkre, már mindannyian hullafáradtak voltunk, hiszen a „lájtos séta” körülbelül hét kilométerre rúgott, köszönhetően annak, hogy többször is eltévedtünk. Ezek után elfoglaltuk a szállást, no persze nem fegyverekkel, hiszen mégiscsak hittantáborban voltunk. Majd elmentünk ebédelni. Az ennivalót olyan jól porciózták, hogy a kicsiknek sok volt, a nagyoknak meg kevés... Épp ezért sorban hozták tányérjaikat asztalunkhoz a kisebbek. 

Ebéd után visszatértünk a szállásra és három csoportra osztódtunk: a disznó, a szamár és a csirke csoportra, majd a három csoport elment külön-külön ismerkedő játékot játszani. Ezután összegyűltünk a pavilonba, és megérkezett díszvendégünk, Little Joe az egyik ifis vezető személyében. Ennek a banditának az életén keresztül megtanultuk, hogy egyedül Krisztus az út Istenhez.  Ebből már ki is derülhet mindenki számára, hogy a héten a reformátori alapelveket vettük. Little Joe története után csoportokba rendeződtünk, szám szerint négybe. Ezekben a csoportokban beszéltük meg az elsőt: egyedül Krisztus. 

Másnap délután ebéd után szó szerint rohantunk a kalandparkba, ami a táborunk mellett helyezkedett el közvetlenül. A legjobb pálya a közvélemény szerint a csúszó pálya volt. Én először személy szerint nem élveztem, de aztán a végére belejöttem, a negyedik alkalommal már csak úgy suhantam a pályán...  Azután lejátszottuk a hittantábor házi focibajnokságának első meccseit.  Ezután már csak vacsora, egy esti áhítat, majd irány az ágy. 

Szerda ebéd után elmentünk túrázni és meglepő módon nem tévedtünk el. Lehet, hogy azért, mert Kíra vezetett minket, nem édesanya. Innen visszatértünk, és lejátszottuk a házibajnokság második fordulóját. Ezt nem részletezném, ugyanis kikaptunk. Este vacsora után jött a rutin, az esti áhítat, majd az éjszakai pihenés. 

Csütörtök délután először egy sorverseny volt, ami abból állt, hogy a focicsapatok és még akik nem fociztak egyenlően elosztva, különböző feladatokat oldottak meg. Volt olyan feladat, amiben kötélen kellett áttenni a társainkat, végül magunkat is átjuttatni. Volt, ahol bekötött szemű társunkat kellett egy bonyolult akadálypályán átvezetni, volt, ahol reklámot kellett egy megadott stílusban készíteni, azaz remekül szórakoztunk. A következő programpont egy icipicit furcsa volt, ugyanis a „szomszéd” tábor lakói kihívtak minket egy barátságos focimeccsre. Szegények. Annyira csúnyán elvesztették... A vége felé jobb volt nézni Matyi táncát, amit védőként unalmában járt, mint azt, hogy hogyan seprik el őket. Ennek ellenére „csak” 8-0 lett a végeredmény. A meccs után, amikor hazatértünk jött a döntő fordulója a házibajnokságnak. Fantasztikus volt. Mindenki rekedtre üvöltötte magát a nagy szurkolásban, és mellé még nagyon izgalmas meccseket láthattunk. Ezután volt az esti áhítat, ugyanis vacsorázni a meccsek előtt mentünk el, majd tábortűz, megható jelenetek, és éjfélig tartó beszélgetés következett. 

Péntek délután miután Zircen megebédeltünk, elmentünk egy kastélyba, ahol állatmúzeumot néztünk meg. Mindezen események után elmentünk fagyizni, ez volt a megkoronázása a tábornak. Innen már csak a hazamenetel volt soron... 

Otthon nagy szomorúsággal búcsúztunk el egymástól azzal az ígérettel, hogy majd itt és most találkozunk. A táborról még rengeteget lehetne írni a társasjátékokról, a frizbifociról, és a többi szabadidős elfoglaltságról is, de sajnos az már nem férne bele az időkeretbe. 

Szabó Benedek 7. osztály

Hétfőn 8 órakor volt gyülekező a templomudvaron és 9 óra felé indultunk el a busszal Vinye irányába. A buszúton nagyon sokat beszélgettünk rég nem látott barátainkkal vagy olyanokkal, akiket épp akkor ismerhettünk meg. 10 óra körül kitett minket a busz Bakonyszentlászlón, ahol kezdetét vette egy túra, amit nem terveztünk túl hosszúra. A csapat az elején még egyész jó kedvűen indult, de a nagy meleg és a sziklafalakon mászás elvette néhány ember kedvét. 13 óra körül megérkeztünk a szállásra és elfoglaltuk a szobákat. A túrára sokszor visszaemlékeztünk a tábor ideje alatt, de Melinda néni azt mondta: „Legalább összekovácsolódott a csapat!”

Kedden negyed 8 körül volt az ébresztő. Az ébresztőt mindig a segítőink intézték és mindig kíméletlenül végezték a dolgukat. Minden reggel 8 órakor volt a reggeli a szállásunkon. Az asztalon meleg tea várt minket friss kenyérrel és több finomsággal. A reggeli befejezése után vissza kellett vonulnia mindenkinek, hogy rendet rakjon a szobájában. A 9 órakor érkező szobaellenőrző bizottság kegyetlenül pontozott. Rögtön pontlevonás járt a zsebkendőkért vagy azért az egy zacskóért, ami esetleg ott maradt a szoba közepén. De a levonások mellett plusz pontokat is könnyen lehetett bezsebelni, ha a szoba közepén lévő asztalra nyitott Bibliát helyeztek el a lakók és bele könyvjelzőként egy ötszázast (ezt persze csak a vicc kedvéért) vagy ha az egyik tiszteletre méltó segítőről dalt énekeltek.

Az idei táborban bevezetésre került a csendességnaplózás, ami nem más volt, mint hogy kaptunk egy naplót, amiben minden napra volt egy igeszakaszunk. Miután elolvastuk az igeszakaszt, imádkoztunk, majd kiválasztottuk azt a mondatot, ami a legjobban tetszett, le kellett írni és azt is, hogy miért arra esett a választásunk. Ezt az egészet párban végeztük.

A szobaellenőrzések után gyülekezetünk az udvaron lévő pavilonban, ahol énekléssel kezdtünk, majd minden nap az 5 reformátori alapelv egyikével ismerkedtünk meg, amik mellé egy történet társult. A történet után 4 csoportra osztottak minket. A csoportokban mindig aznapi témához kapcsolódó játékok és komoly beszélgetések voltak. A keddi témánk az Egyedük hit által volt. Aznap a csoportokban bizalom játékkal kezdtünk. Az első feladat az volt, hogy egy akadálypályát készítettünk, majd párokat alkottunk. A pár egyik tagjának bekötöttük a szemét, majd a többiek kiabálását legyőzve kellett végigvezetni a pályán. A következő játék szintén vicces volt. Egy ember szemét bekötöttük, majd a másik odaállt elé és az arca tapintása alapján kellett kitalálni, hogy ki az. Ebben a játékban egyesek új becenevet is adtak a másiknak. A játékokat beszélgetés követte.

A szerda reggelünk ugyanígy telt. A csoportok egész héten ugyanazok voltak, így hamar összerázódtunk. A szerdai alapelvünk az Egyedül kegyelemből! volt.

A csütörtöki témánk Egyedül a Szentírás! volt. Ezzel kapcsolatban a segítők egy bibliai történetet adtak elő nagyon szemléletesen. A pénteki napunk már különlegesen kezdődött. Három segítőink: Iffiú Lóránt, Lak Dávid és Márkus Mátyás valamint kedves lelkipásztorunk Farkas Balázs „gyönyörű” énekszóval ébresztettek. A reggeli és a szobaszemle után a pavilonban megünnepeltük a születés- és névnapokat, majd ezután az eredményhirdetések következtek. Először a rendrakás nyerteseit hirdették ki, amit a kisebb lányok nyertek. Majd a focibajnokság eredményei következtek. Itt az első helyen Varga Dani csapata végzett. Mindezek után az előző nap vetélkedőkének jutalmai következtek. Ezt bármilyen meglepő, de az Utolsók elnevezésű csapat nyerte meg. A közös programok után bepakoltuk a már kész csomagokat a buszba és elindultunk Bakonybélbe. Itt János testvér várt ránk a monostorban, aki református szerzetesként éli az életét. A beszámolója után, ahol rengeteg érdekes dolgot elmondott arról, hogy hogyan élnek itt, megnézhettük az arborétumot, ahol gyönyörű és érdekes növényekkel találkoztunk. Majd beültünk a buszba és meg sem álltunk Zircig, ahol egy remek étteremben ebédeltünk. Majd folytatódtak a délutáni programok, arról viszont már nem számolok be.

Márkus Flóra 8. osztály

Nyár van, forró nyár és vakáció. Mindenki, aki csak teheti pihen, kikapcsolódik. Hogyan is merjek segítséget kérni? - gondolkodtam magamban. Aztán mégis elindultam eltervezett utamra a Kocsi u. 15 felé. Szorongó szívvel léptem be a lelkészi hivatalba.  Szabó Előd  nagytiszteletű úr volt ügyeletes. Mosolyogva fogadott, hellyel kínált és megkérdezte, miben segíthet. Kérdésére kérdéssel válaszoltam: - Tessék mondani, lehet most segítséget kérni az ifisektől? Természetesen. - mondta szeretettel lelkipásztorunk. Azonnal kezembe adta Farkas Balázs tiszteletes úr telefonszámát, hogy őt hívjam, mert most még itthon van és ő vezeti az ifjúságot. Elmúlt a szorongásom. Telefonhívásomra Farkas tiszteletes úr is készségesen válaszolt megkérdezve, mikor esedékes a segítség? Azonnal intézkedett. Kedvesen vissza is hívott, hogy azon a napon jön hozzám három tanítványa segíteni.  Alig csuktam be a kaput a teherautó után, máris csengettek és három drága gyermek állt a kapuban: dolgozni jöttek.  Azonnal munkához láttak, nem riadtak vissza 35q fa berakásától. Kitartó  szorgalommal, pihenés nélkül rakták a nagy darab fákat.  Nem utasították egymást, minden mozdulatuk összhangban volt. Már erősen alkonyodott. Aggódva néztem, hogy már biztosan elfáradtak, meg éhesek, szomjasak is lehetnek. Megterítettem az asztalt és szeretettel hívtam őket egyenek, igyanak. De ők addig, amíg a munkát be nem fejezték és tökéletes tisztaságot, rendet nem hagytak maguk után, nem ültek asztalhoz.

Csendes, szolid magatartással foglaltak helyet és ami aztán igazán  meglepő volt, hogy először egymás tányérját rakták tele, csak azután láttak az evéshez. Boldog voltam, mert ilyet még nem láttam. Magamban imádkoztam és kérem rájuk Isten áldását. Még fiatalok, de már nagyszerűek. Örüljetek kedves szülők, kedves tatai gyülekezet, hogy van ilyen iskolánk ahol lelkészek, tanárok összefogva ilyen ifjúságot nevelnek. Kívánom, hogy további munkájukon is legyen Isten áldása.

SOLI DEO GLORIA

 Egy hálás öreg gyülekezeti tag

2017. június 26-tól 30-ig imádsággal, énekszóval, őszinte és önfeledt gyerekzsivajjal telt meg a Tatai Református templom és környéke. Egy hetet tölthettünk együtt szeretetben, vidámságban és nagyon jó hangulatban a gyermekekkel az alsós hittantáborban. Idén nyáron Jónással hajózva utazhattunk el a Biblia korabeli tájaira.

        A hét összetett és jól megkomponált tematikus tervre épült, a feladatok és programok szorosan kapcsolódtak a próféta történetéhez. Minden nap helyet kapott a templomban a Bibliai cselekmény, amelyet színes pedagógiai módszerekkel tarkított hitéleti foglalkozás során beszéltünk meg és értelmeztünk. Az összes érzékszervünkre szükség volt az észlelésben és az információfeldolgozásban, ugyanis a felnőttek drámajáték keretein belül ismertették meg velünk Jónás végül hogyan jutott el Ninivébe, miken ment keresztül útja során, milyen lehetett neki a tengerben, illetve a cethal gyomrában és mi mindenre tanította meg őt az Isten, amelyeken nekünk is érdemes elgondolkodnunk. A gyermekek élvezetesen, játékosan és észrevétlenül tanulhattak. A délelőttök folyamán a Tatai Református Gimnázium termeiben is helyet kaptunk, amit ezúton is nagyon köszönünk. Itt három csoportban folytak a foglalkozások, ahol szórakoztató feladatok során ismerkedtünk, játszottunk egymással és kézműveskedtünk is. Készítettünk papírpohárból, csipeszből cethalat, dióhéjból hajót, saját zsákruháinkat díszíthettük kedvünk szerint, gyöngyből pedig férgecskét fűztünk. Interaktív és sokszínű volt az egész tábor, a gyerekek aktív résztvevői voltak minden tevékenységnek.

        Hétfő délután akárcsak Jónás, mi is hajóztunk saját kereteink között az Öreg tavon. Kedd délután a Fényes-tanösvényre látogattunk el, ahol megismerkedtünk a láprétek és források gazdag élővilágával, természeti kincseivel.

        Az öt nap során volt idő és hely a gyerekek azon módú feltöltődésére amit önként, kedvük szerint, spontán módon végezhettek: rajzoltak, festettek, társasoztak, vasalható gyöngyökből készítettek szebbnél szebb képeket, csocsóztak, szabadon szaladgáltak az udvaron. Szerdán nagy örömünkre meglátogatott bennünket Gyuszi bácsi, aki bevezetett minket a szőnyegkészítés rejtelmeibe, szőttünk-fontunk együtt.

        A csütörtöki napunkat Esztergomban töltöttük. Jártunk a Duna Múzeumban, ahol megismerkedtünk a vízzel kapcsolatos fizikai jelenségekkel és törvényekkel, a csatornázás történetével, a halászattal, továbbá kipróbáltuk az interaktív játékokat. Ezt követően nagyon finom ebédet kaptunk, majd kirándultunk egyet a várban és a Duna-parti játszóteret is birtokunkba vettük. Az oda és a vissza út során gyönyörű koncertet adtunk a már megtanult egyházi énekekből a buszsofőrbácsinak és magunknak.

        Büszkeséggel töltött el bennünket, hogy a kirándulások alkalmával és a hét folyamán nem csak a szívünkben és lelkünkben voltunk egyformák, egységesek, egyek, hanem külsőleg, egyen pólóink viselésével is mutathattuk, hogy mi egy csapat vagyunk, egymáshoz tartozunk.

        A környezettudatosságról sem feledkeztünk meg, pénteken különböző anyagok újrahasznosításával csoportokban palackokból, dobozokból, parafadugókból, papír gurigákból építettük meg nagyon kreatívan Ninive városát. Délutánra énekekkel tűzdelt műsorral készültünk a gyermekek családjai számára.

        Nagyon szépen köszönjük a szülőknek, hozzátartozóknak a rengeteg süteményt és gyümölcsöt, amelyekkel minden nap elláttak bennünket!

        A tábor méltó lezárásaként, a vasárnapi Istentiszteleten adhattunk hálát Istennek az együtt eltöltött minőségi időért. Nagyon jó volt még egyszer utoljára találkozni egymással és közösen imádkozni mindazokért akiknek köszönhetjük ezt a feledhetetlen öt napot.

        Ezúton szeretném jómagam és a gyerekek nevében megköszönni állhatatos munkáját, türelmét, odaadását, szeretetteljes jelenlétét Nagy Krisztina Tiszteletes Asszonynak, Papp Lászlónak, Retkesné Kis Mónikának, Lakné Illés Zsuzsannának, Dorte Gabriel-nek, Szelőczei Eszternek és Isten áldását kérni életükre!

„Az Úr irgalmas és kegyelmes Isten! Türelme hosszú, szeretete és hűsége nagy!” 2Mózes 34,6

Francsics Fanny

Igazi forró nyár van, bár Szekszárd nem éppen tengerparton fekszik és még homok is volt a frissen épült ifjúsági ház udvarán, sütkérezés helyett életemben először fogtam csákányt. Ennek következtében most büszkén nézek férfias bőkeményedéseimre. Nem emlékszem, mikor esett olyan jól a hideg víz, mint a focipálya építése közben és a talicska is könnyebben gurul, ha néhány népdal vagy székelyvicc kíséri kolozsvári barátainktól.

Emlékszik valaki a nagybajuszú úrra a Túró Rudi reklámból? Most már tudjuk, hogy ő Cecil bácsi, Szekszárd két lábon járó tudakozója. Nincs, amit ő ne tudna a városról. A hét meglepetése egy túra volt. De nem volt se hegy, sem tó…csak emberek és rácsok. Ismeretlen, mély történetek. A filmek börtönei elevenedtek meg. Magyarul a város főterén, ahol a járókelő nem is gondolná, hogy az épület falai mögött gumiszobában, bilincsben gyötrődő emberek sétálnak, áll a Tolna Megyei Végrehajtási Intézet. Ebben a moziban a filmekkel ellentétben nem volt popcorn, se happy end. Felértékelődött bennünk a napsütés és a szabad levegő élménye. Este a tábortűznél kolozsvári barátom mesélt az ő aznapi mozijáról. Zsibrik egy falu, olyan rehabilitációs központ, ahová önként vonul be a függőségtől szenvedő ember, hogy kiszabadulhasson saját pszichés börtönéből. Megtanultuk, hogy a rabság testileg és lelkileg is lehetséges éshogy a szabadság valójában micsoda.

A nyaraláshoz hozzátartoznak a séták, itt ez is más volt. Egyetlen célja önmagunk megismerése. Az imaséta állomásain találkoztunk belső vívódásainkkal, félelmeinkkel. Ugyanakkor mindannyian közelebb kerültünk Istenhez. S könnyes arccal bár, de megkönnyebbülve léptünk ki a templom ajtaján. A táborozás elengedhetetlen kelléke a tábortűz, énekléssel és nagy beszélgetésekkel kötöttünk barátságot. Életre szóló élmény volt.

Köszönjük Szabó Elődné Melindának és Farkas Balázsnak áldozatos munkáját.

Iffiú Lóránt  

Az elmúlt héten táborban voltunk Szekszárdon az ifi csoportunkkal. A helyi református gyülekezetben kaptunk szálláshelyet. Itt találkoztunk a kolozsvári Alsóvárosi Gyülekezet ifi csoportjával, akikkel együtt töltöttük a hetet. A napirendünk eléggé feszes volt, mert sokféle programmal, feladattal készültünk a fiatalok számára.

Délelőttönként különböző munkákat végeztünk el a gyülekezet körül. A fiúk egy része egy rámpának az alapjához készítették a töltést, egy másik része hatalmas mennyiségű fát darabolt fel és a lányok segítségével sorba rakták és volt, aki a foci pályát hozta használható állapotba. A lányok keretet gazoltak, téglákat pakolat és a végén még templomot is takarítottak.

Délután mindig voltak csoportos alkalmaink, ahol Pál Timotheushoz írt levelét beszéltük végig. A hét lelki alkalmainak témája a példaadás volt, a mottónk: Légy példa! a karkötőinkre is felkerült. Mit jelent példának lenni? Miért nehéz? Hogyan kapcsolódik a példaadás és a szolgálat? Ilyen és ehhez hasonló kérdéseket beszéltünk meg kiscsoportban. Az egyik délután külön voltunk mi lányok a fiúktól és beszélgettünk arról, hogy mit várunk mi a fiúktól és mit várnak ők. Kérdéseket írhattunk nekik és ők is megfogalmazták kérdéseiket, majd az esti tábortűznél megválaszoltuk egymásnak.

Minden este evangelizáció is volt a timotheusi igék alapján. A lelki feltöltődést segítette a csütörtöki imaséta is, ami különleges módja az imádkozásnak.

Az egyik délután a csoportunk fele a szekszárdi börtönben tett látogatást, a másik fele a zsibriki drogrehabilitációs központba ment el. Mind a két helyszínen nagyon mély, nagyon emberi történetekkel találkoztunk. Nem volt köztünk olyan, akit ne indított volt meg, amit látott és hallott.

A kolozsvári fiatalokkal is összebarátkoztunk, volt aki az utolsó éjjel nem is feküdt le, hogy még egy kicsit hosszabbá tegye az együtt töltött időt.

Sok éneklés, beszélgetés, játék kísérte még az együtt töltött napokat. Lelkileg feltöltekezve, egymás megismerése által gazdagodva jöttünk haza. Minden alkalomért Istennek legyen hatalmas hála.