Kovács Attila és Melinda idén először vett részt gyülekezeti táborunkban. Alább az ő beszámolójuk olvasható.

Gyülekezeti tábor – vajon milyen lesz? Többek között ez és még számtalan egyéb kérdés zakatolt a fejünkben, mikor jelentkeztünk az idei gyülekezeti táborra. Mivel viszonylag újak vagyunk a közösségben, még nagyobb izgalommal vártuk a tábort, hiszen sem a helyet, sem a jelenlévők nagy részét nem ismertük. Mégis úgy éreztük, Istennel való kapcsolatunk elmélyítéséhez a tábori részvétel sokat fog hozzátenni. Jól éreztük! Erről szeretnék most néhány személyes gondolatot megosztani. Először is néhány szót a helyszínről: Mátraházán csodás környezetben, árnyas fenyőfák között terül el a Dunamelléki Református Üdülőház, mely otthont adott a négy napos programnak. Ahogy a szállásra megérkeztünk, úgy járt át minket nemcsak a köztudottan friss mátrai levegő, hanem Isten csodálatos közelsége, alkotásának megható szépsége, ahogy a hegyről letekintve a táj elénk tárult. Éreztük a békességet, a nyugalmat, a teremtés csodáját. Az üdülőház kényelmes elhelyezést biztosított számunkra, jókat ettünk és aludtunk, köszönet érte a szállás dolgozóinak!

A tábor programja mindenki számára tartogatott érdekes és tartalmas eseményeket. A reggelt imaközösséggel indítottuk, mely során énekléssel, imádkozással hangolódtunk a napra. Délelőtt a hitben való elköteleződésről hallhattunk nagyon tartalmas előadásokat, melyeket aztán továbbvihettünk az ezt követő kiscsoportos beszélgetésekre. Ott feldolgozhattuk a korábban hallottakat. Nagy élmény volt megélni azt, ahogy őszintén megosztjuk egymással a gondolatainkat. Akik eddig talán csak a vasárnapi istentiszteleten találkoztak egymással, most egy közös térben, körben ülve igazán meghitt közelségbe kerülhettek, mely Isten kegyelmének köszönhetően igazi gyülekezetformáló hatással bírt. Nagyon jó volt megtapasztalni ezek alatt a csoportbeszélgetések alatt egymás elfogadását, a nyitottságot, a bizalmat. Ez az érzés egyébként jellemezte az egész együtt töltött időszakot a táborban. A négy nap alatt egyéni lelkigondozói beszélgetésre is sort keríthettünk, ha az előzetesen kifüggesztett táblázatban jelentkeztünk rá. Ezzel a lehetőséggel sokan éltünk, mint ahogy a bibliai alapokon nyugvó házzasságmegújító erdei sétát is sokan végigjártuk.

Amíg mi felnőttek növekedtünk és erősödtünk a hitben, hála Istennek és a kiváló szervezésnek, addig a gyermekek sem maradtak program és felügyelet nélkül. A jó időnek köszönhetően a délelőttöket az üdülőház játszóterén töltötték. Esőprogramot is biztosítottak számukra – kézműveskedésre , alkotásra és persze tízórai rágcsára is volt lehetőség a fedett előtérben. Délutánonként kirándulós-kimozdulós programjaink voltak, melyek a maguk lazább formájában ugyanúgy formálták és erősítették a gyülekezet kötelékét. Meglátogattuk közösen a helyi kalandparkot, ahol mindenki kedvére adhatott az adrenalinszintjének egy löketet, töltekezhetett a friss hegyi levegővel. Kicsik és nagyok egyaránt élvezték a hely kínálta lehetőségeket.  A közeli Kékes-tetőre is sokan elkirándultak, dacára a szemerkélő esőnek.

Az esti áhítaton aztán újra lecsendesíthettük lelkünket, hogy Istenre és az Ő ígéjére figyeljünk. Az ezt követő kötetlen beszélgetések is nagyon jó hangulatban teltek. Utolsó este imasétán vehettünk részt, mely számomra – és talán másoknak is – a tábor egyik legjobban várt eseménye volt. Nehéz szavakba önteni, mit él át az ember egy ilyen séta során. Oldalakon keresztül lehetne részletezni, de azt gondolom, nagyon egyéni élmény ez mindenkinek, így csak röviden összefoglalva: hatalmas lelki munka, nagyon nagy ívet leíró folyamat, felszabadító befejezés (melyre nagyjából hajnali 3-kor került sor). Hiszem, hogy a Szentlélek végig velünk volt a táborban, és végezte a munkát bennem, bennünk, a gyülekezetben.

A tábor méltó lezárásaként vasárnap reggel úrvacsorás Istentiszteleten vettünk részt, majd egy (két, három) jól sikerült csoportkép elkészülte után szállásunkat elhagyva hazafelé vettük az irányt.

A megérzésünk a táborral kapcsolatban helytállónak bizonyult: meghatározó volt Istennel való kapcsolatunk erősítésére, elmélyítésére. Úgy érezzük, ez a 4 nap egy mérföldkő volt a hitben való fejlődésünkben. Közösségformáló erejét is jelentősnek tartjuk, hiszen az egyébként gyorsan váltott két szó helyett itt elmélyült, hosszas beszélgetésekre volt lehetőség. Itt ugyanis volt rá idő – igazi minőségi idő, amiből sokunknak egyre kevesebb jut. Mint ahogy a figyelmességnek és az egymás felé fordulásnak is híján vagyunk. De a tábor alatt megtapasztalhattuk, milyen érzés, ha valóban együtt lehetünk, mint közösség – ahol Jézus Krisztus a középpont. Mi megéreztük, és mondhatjuk, hogy meghatározó élménnyé vált. Ezúton is szeretnénk megköszönni a szervezőknek a sok munkát, amivel egy igazán színvonalas és emlékezetes tábort raktak össze. Bízunk benne, hogy jövőre ismét találkozunk Mátraházán!

Kovács Attila és Melinda

1 évvel ezelőtt már nagy erővel készültünk a családi napunkra. Idén sajnos a felújítási munkák miatt kénytelenek voltunk erről is lemondani, de annál nagyobb lelkesedéssel és odaadással fogjuk szervezni jövőre a gyülekezetünk családi napját!

A Tata Református Gyülekezet tulajdonában lévő templomudvar a jövő héttől lezárásra kerül. A gyülekezeti otthonunk felújítása olyan szintre jutott, hogy a biztonságos munkavégzés miatt nem engedhetünk át sem gyalogos, sem autós forgalmat. Eredeti terveink szerint az építkezés augusztus végével befejeződött volna. Szerettük volna minél előbb és mindenki számára kényelmesen a nyári vakáció ideje alatt elvégezni a szükséges munkákat, de sajnos, rajtunk kívül álló okok miatt, erre nem került sor. A jelenlegi építkezési helyzetben mi is ki vagyunk szolgáltatva a mesteremberek érkezésének, így jelentős csúszás alakult ki a munkák terén.

A templomudvart sokan használják, napi szinten hatalmas a gyalogos és autós forgalom. Mivel nem szeretnénk, ha bármilyen baleset vagy tragédia történne az építkezés során, amíg a munkák be nem fejeződnek, az udvart teljesen lezárjuk. Igyekszünk a lehető legrövidebb időre szorítani a lezárást, de így is tudjuk, hogy sok kényelmetlenséget fog okozni. Bízunk abban, hogy tulajdonosi felelősségünket mindenki megérti és elfogadja. Nagyon köszönjük a türelmüket!

Dr. Szabó Előd

Ki vagyok én? Megállni a hitben

Napközis tábor Dániel könyve alapján

            A korábbi évek növekvő érdeklődésére való tekintettel, az alsós korosztály táboroztatását kétszer 5 napra bontottuk. Az első héten június 24-29-ig az 1-2. osztályosokat fogadtuk, a második héten pedig július 1-5. között a 3-4. osztályos gyerekeket.

            A gyerekeket reggelivel vártuk, majd minden nap a templomba mentünk az aznapi bibliai történet megismerésére, éneklésre, dicsőítésre. Ezt egy rövid szünet követte, majd két csoportban kézműves feladatokkal, játékokkal és beszélgetéssel töltöttük az időt.

            Az első és második osztályosokkal a csütörtöki napon buszos kirándulásra mentünk Felcsútra, ahol megtekintettük a Puskás Akadémiát, és fociztunk is az egyik kisebb pályán. Majd a kisvasúttal folytatva utunkat a tabajdi mezítlábas játszótérre mentünk.

            A harmadik és negyedik osztályosokkal a csütörtöki napon a győri állatkertbe mentünk, ahol a történeteinkben szereplő oroszlánok mellett a többi állatot is megnéztük és állatbemutatón is részt vehettünk.

            Mindkét héten az utolsó nap délután pedig családi délutánnal zártuk a hetet, amikor a szülőknek a templomban számoltunk be a hét eseményeiről és fényképes élménybeszámolóval vártuk őket. A nagyobbakkal még egy táncot is tanultunk Hullámné Csapó Éva segítségével, amelyet a szülők nagy örömére elő is adtunk.

            Voltak felnőtt segítőink és diákok is, akik már a felkészülésbe sok időt és energiát fektettek. Az első tábor héten Kocs Panna gimnáziumunk egyik diákja is részt vett segítőként, a beszámoló végére az ő táborról írt gondolatai következnek:

„A lehetőség, hogy idén nyáron segítőként vehettem részt a hittantáborban, teljesen új élmény volt számomra. Nagyon jól éreztem magam, és nem is tudok egyetlen dolgot mondani ami a legjobban tetszett. A táborozók számára megunhatatlan volt a bújócska, de nagyon élvezték velem együtt a kirándulást is. A gyerekek őszinte szeretete feltöltődést adott nekünk segítőknek is. Szívmelengető érzés, amikor előre lestoppolják, hogy most ki mellett ülj ebédnél vagy amikor többen is melléd szeretnének ülni a buszon, de te inkább nemet mondasz, mert nem tudnál választani. És ott az érzés, amikor nyolcan akarják megfogni a kezed, miközben neked csak kettő van, és akkor te azt kívánod, hogy bárcsak annyi kezed lenne, hogy az összes gyerekét megfoghasd.

Szerintem csodálatos dolog, hogy a gyerekek már ekkora korban többet megtudhatnak arról, hogy mi is az a hit, és hogy közelebb kerülhetnek Istenhez.

Mindig mosolyogva fogok visszagondolni, mert felejthetetlen emlékeket kaptam ettől a tábortól, és szerintem mind hálásak lehetünk, hogy ilyen élményekben volt részünk, és ilyen jó kis közösség jöhetett létre. Egy közmondás azt mondja "Egy gyermek élete olyan mint egy papírlap, melyen minden arra járó nyomot hagy" Remélem, hogy ha nem is én, de a tábor nyomott tudott hagyni a gyerekek életében.”

S mindenért hála a Mindenható Istennek. SOLI DEO GLORIA

Nagy Krisztina

Alapvetően az ismerős társaság, az ifi hangulata és a sátrazás lehetősége már garantáltan zseniális hetet ígért számomra, de még mielőtt kezdetét vette volna a hét tudtam, hogy ez több lesz egy egyszerű tábornál. Sokat tanultunk a héten egymásról, magunkról, az Isten kapcsolatunkról az előadások, csoport beszélgetések és páros félóráink során, melyekbe rengeteg energiát fektetve dolgoztak lelkivezetőink. A beszélgetéseinkben, szolgálatunkban együtt éltünk meg mélységeket és magasságokat egyaránt. A sok program ellenére viszont nem felejtettük el, hogy egy Krisztus központú táborban vagyunk. A beszélgetéseken kívül az áhítatok, istentisztelet és az imaséta alatt is közelebb kerültünk Isten szeretetéhez. Egy élményekben gazdag hét után közösen jelenthettük ki: Isten kegyelménél kevés jobb dolgot ismerünk! Hálásan köszönjük ezt a hetet! Íme egy napunk: Napjainkat egy közös reggelivel kezdtük, majd egy áhítaton vettünk rész, melyet lelkészeink vagy társaink tartottak. Ezután a hét témája kapcsán-ami idén a határaink voltak-előadásokat hallgattunk meg. Ezeket aztán néhány órás kiscsoportjaink köreben boncolgattuk tovább kreatív, gondolkodásra késztető feladatok segítségével. Minden nap összeöltünk páros félórákra, ami az aznappal kapcsolatban felvetett kérdések megválaszolására adott lehetőséget. Este egy evangelizációt hallgattunk meg, majd az elcsendesedés előtt egy közös programmal zártuk a napot, a tábor napjait kézműveskedések, beugró esték színesitették, lehetőségünk volt megismerkedni a helyiekkel egy közös vetélkedő vagy foci erejéig és az Ő Tecájukkal is, akit mind a szívünkbe zártunk. A hét egyik napján szolgálhattunk a szalkszentmártoni temetőben, segítve a falu hétköznapjait. Táborunkat egy közös istentisztelettel zártuk a helyi gyülekezet közösségében.

Poczik Petra

Az idei nyáron is tábort szerveztünk a középiskolás fiataljaink csoportjának, az ifiseknek. Idén július elején a Szalkszentmártoni Református Gyülekezet adott helyet a 40 fős táborunknak. A tábor célja minden évben, hogy fiataljaink hitben megerősödjenek és elmélyüljenek, hogy a közösségük tovább növekedhessen. Programjaink, alkalmaink e célkitűzések mentén szervezdőtek. Idei témánk a határok kérdése volt. Előadások, csoportfoglalkozások keretében beszélgettünk arról, hogy mik a határaink, hogyan tudjuk őket jól használni, az életünk különböző területein hogyan jelenhetnek meg. Esténként evangélizáció segítette a fiatalokat, hogy Istenhez közelebb kerüljenek. Mindig nagyon fontos alkalma a táborunknak az imaséta, amikor lehetőségük van a résztvevőknek rendezni a soraikat Istennel és emberrel.

Természetesen a komoly, lelki programokon túl sok vidám pillanatnak is részesei voltunk. Teca néni megismerése, a kosár fonás, a vetélkedő vagy éppen az esti Fele sem igaz játék mindenkiben maradandó emléket hagyott.

Ismételten segítő szándékkal érkeztünk a gyülekezetben, de ezúttal csupán egy délelőtt és egy délután volt feladatunk. Az egyik alkalommal a gyülekezet temetőjét igyekeztünk rendbe tenni, a másik alkalommal pedig a helyi fiataloknak szerveztünk csoport programokat. Az ifisek vasárnap az istentiszteleten szolgálatukkal mutatkoztak be.

Az idei évben is megtapasztaltuk Isten áldását az elhangzó üzenetekben, a közösség növekedésében, az egész tábort átjáró szeretetteljes légkörben. Nagy hálával a szívünkben jöttünk haza és bízunk benne, hogy a táborban átéltek a következő évben sok segítséget és erőt adnak ifiseinknek.