2017. június 26-tól 30-ig imádsággal, énekszóval, őszinte és önfeledt gyerekzsivajjal telt meg a Tatai Református templom és környéke. Egy hetet tölthettünk együtt szeretetben, vidámságban és nagyon jó hangulatban a gyermekekkel az alsós hittantáborban. Idén nyáron Jónással hajózva utazhattunk el a Biblia korabeli tájaira.

        A hét összetett és jól megkomponált tematikus tervre épült, a feladatok és programok szorosan kapcsolódtak a próféta történetéhez. Minden nap helyet kapott a templomban a Bibliai cselekmény, amelyet színes pedagógiai módszerekkel tarkított hitéleti foglalkozás során beszéltünk meg és értelmeztünk. Az összes érzékszervünkre szükség volt az észlelésben és az információfeldolgozásban, ugyanis a felnőttek drámajáték keretein belül ismertették meg velünk Jónás végül hogyan jutott el Ninivébe, miken ment keresztül útja során, milyen lehetett neki a tengerben, illetve a cethal gyomrában és mi mindenre tanította meg őt az Isten, amelyeken nekünk is érdemes elgondolkodnunk. A gyermekek élvezetesen, játékosan és észrevétlenül tanulhattak. A délelőttök folyamán a Tatai Református Gimnázium termeiben is helyet kaptunk, amit ezúton is nagyon köszönünk. Itt három csoportban folytak a foglalkozások, ahol szórakoztató feladatok során ismerkedtünk, játszottunk egymással és kézműveskedtünk is. Készítettünk papírpohárból, csipeszből cethalat, dióhéjból hajót, saját zsákruháinkat díszíthettük kedvünk szerint, gyöngyből pedig férgecskét fűztünk. Interaktív és sokszínű volt az egész tábor, a gyerekek aktív résztvevői voltak minden tevékenységnek.

        Hétfő délután akárcsak Jónás, mi is hajóztunk saját kereteink között az Öreg tavon. Kedd délután a Fényes-tanösvényre látogattunk el, ahol megismerkedtünk a láprétek és források gazdag élővilágával, természeti kincseivel.

        Az öt nap során volt idő és hely a gyerekek azon módú feltöltődésére amit önként, kedvük szerint, spontán módon végezhettek: rajzoltak, festettek, társasoztak, vasalható gyöngyökből készítettek szebbnél szebb képeket, csocsóztak, szabadon szaladgáltak az udvaron. Szerdán nagy örömünkre meglátogatott bennünket Gyuszi bácsi, aki bevezetett minket a szőnyegkészítés rejtelmeibe, szőttünk-fontunk együtt.

        A csütörtöki napunkat Esztergomban töltöttük. Jártunk a Duna Múzeumban, ahol megismerkedtünk a vízzel kapcsolatos fizikai jelenségekkel és törvényekkel, a csatornázás történetével, a halászattal, továbbá kipróbáltuk az interaktív játékokat. Ezt követően nagyon finom ebédet kaptunk, majd kirándultunk egyet a várban és a Duna-parti játszóteret is birtokunkba vettük. Az oda és a vissza út során gyönyörű koncertet adtunk a már megtanult egyházi énekekből a buszsofőrbácsinak és magunknak.

        Büszkeséggel töltött el bennünket, hogy a kirándulások alkalmával és a hét folyamán nem csak a szívünkben és lelkünkben voltunk egyformák, egységesek, egyek, hanem külsőleg, egyen pólóink viselésével is mutathattuk, hogy mi egy csapat vagyunk, egymáshoz tartozunk.

        A környezettudatosságról sem feledkeztünk meg, pénteken különböző anyagok újrahasznosításával csoportokban palackokból, dobozokból, parafadugókból, papír gurigákból építettük meg nagyon kreatívan Ninive városát. Délutánra énekekkel tűzdelt műsorral készültünk a gyermekek családjai számára.

        Nagyon szépen köszönjük a szülőknek, hozzátartozóknak a rengeteg süteményt és gyümölcsöt, amelyekkel minden nap elláttak bennünket!

        A tábor méltó lezárásaként, a vasárnapi Istentiszteleten adhattunk hálát Istennek az együtt eltöltött minőségi időért. Nagyon jó volt még egyszer utoljára találkozni egymással és közösen imádkozni mindazokért akiknek köszönhetjük ezt a feledhetetlen öt napot.

        Ezúton szeretném jómagam és a gyerekek nevében megköszönni állhatatos munkáját, türelmét, odaadását, szeretetteljes jelenlétét Nagy Krisztina Tiszteletes Asszonynak, Papp Lászlónak, Retkesné Kis Mónikának, Lakné Illés Zsuzsannának, Dorte Gabriel-nek, Szelőczei Eszternek és Isten áldását kérni életükre!

„Az Úr irgalmas és kegyelmes Isten! Türelme hosszú, szeretete és hűsége nagy!” 2Mózes 34,6

Francsics Fanny

Igazi forró nyár van, bár Szekszárd nem éppen tengerparton fekszik és még homok is volt a frissen épült ifjúsági ház udvarán, sütkérezés helyett életemben először fogtam csákányt. Ennek következtében most büszkén nézek férfias bőkeményedéseimre. Nem emlékszem, mikor esett olyan jól a hideg víz, mint a focipálya építése közben és a talicska is könnyebben gurul, ha néhány népdal vagy székelyvicc kíséri kolozsvári barátainktól.

Emlékszik valaki a nagybajuszú úrra a Túró Rudi reklámból? Most már tudjuk, hogy ő Cecil bácsi, Szekszárd két lábon járó tudakozója. Nincs, amit ő ne tudna a városról. A hét meglepetése egy túra volt. De nem volt se hegy, sem tó…csak emberek és rácsok. Ismeretlen, mély történetek. A filmek börtönei elevenedtek meg. Magyarul a város főterén, ahol a járókelő nem is gondolná, hogy az épület falai mögött gumiszobában, bilincsben gyötrődő emberek sétálnak, áll a Tolna Megyei Végrehajtási Intézet. Ebben a moziban a filmekkel ellentétben nem volt popcorn, se happy end. Felértékelődött bennünk a napsütés és a szabad levegő élménye. Este a tábortűznél kolozsvári barátom mesélt az ő aznapi mozijáról. Zsibrik egy falu, olyan rehabilitációs központ, ahová önként vonul be a függőségtől szenvedő ember, hogy kiszabadulhasson saját pszichés börtönéből. Megtanultuk, hogy a rabság testileg és lelkileg is lehetséges éshogy a szabadság valójában micsoda.

A nyaraláshoz hozzátartoznak a séták, itt ez is más volt. Egyetlen célja önmagunk megismerése. Az imaséta állomásain találkoztunk belső vívódásainkkal, félelmeinkkel. Ugyanakkor mindannyian közelebb kerültünk Istenhez. S könnyes arccal bár, de megkönnyebbülve léptünk ki a templom ajtaján. A táborozás elengedhetetlen kelléke a tábortűz, énekléssel és nagy beszélgetésekkel kötöttünk barátságot. Életre szóló élmény volt.

Köszönjük Szabó Elődné Melindának és Farkas Balázsnak áldozatos munkáját.

Iffiú Lóránt  

Az elmúlt héten táborban voltunk Szekszárdon az ifi csoportunkkal. A helyi református gyülekezetben kaptunk szálláshelyet. Itt találkoztunk a kolozsvári Alsóvárosi Gyülekezet ifi csoportjával, akikkel együtt töltöttük a hetet. A napirendünk eléggé feszes volt, mert sokféle programmal, feladattal készültünk a fiatalok számára.

Délelőttönként különböző munkákat végeztünk el a gyülekezet körül. A fiúk egy része egy rámpának az alapjához készítették a töltést, egy másik része hatalmas mennyiségű fát darabolt fel és a lányok segítségével sorba rakták és volt, aki a foci pályát hozta használható állapotba. A lányok keretet gazoltak, téglákat pakolat és a végén még templomot is takarítottak.

Délután mindig voltak csoportos alkalmaink, ahol Pál Timotheushoz írt levelét beszéltük végig. A hét lelki alkalmainak témája a példaadás volt, a mottónk: Légy példa! a karkötőinkre is felkerült. Mit jelent példának lenni? Miért nehéz? Hogyan kapcsolódik a példaadás és a szolgálat? Ilyen és ehhez hasonló kérdéseket beszéltünk meg kiscsoportban. Az egyik délután külön voltunk mi lányok a fiúktól és beszélgettünk arról, hogy mit várunk mi a fiúktól és mit várnak ők. Kérdéseket írhattunk nekik és ők is megfogalmazták kérdéseiket, majd az esti tábortűznél megválaszoltuk egymásnak.

Minden este evangelizáció is volt a timotheusi igék alapján. A lelki feltöltődést segítette a csütörtöki imaséta is, ami különleges módja az imádkozásnak.

Az egyik délután a csoportunk fele a szekszárdi börtönben tett látogatást, a másik fele a zsibriki drogrehabilitációs központba ment el. Mind a két helyszínen nagyon mély, nagyon emberi történetekkel találkoztunk. Nem volt köztünk olyan, akit ne indított volt meg, amit látott és hallott.

A kolozsvári fiatalokkal is összebarátkoztunk, volt aki az utolsó éjjel nem is feküdt le, hogy még egy kicsit hosszabbá tegye az együtt töltött időt.

Sok éneklés, beszélgetés, játék kísérte még az együtt töltött napokat. Lelkileg feltöltekezve, egymás megismerése által gazdagodva jöttünk haza. Minden alkalomért Istennek legyen hatalmas hála.

Június 11-én 16 órakor kerül sor az idei általános iskolai hittanévzáróra, amelynek helyszíne a református templom. Az alkalom egyben a soron következő zenés istentiszteletünk, így a Canto-Rock együttes szolgálatával hangoznak majd el azok az énekek, amelyeket az iskolások is tanultak, tudnak. Az alkalom után egy kis süteményezéssel, beszélgetéssel zárhatjuk le a tanévet.

Szeretettel várjuk elsősroban a gyerekeket és családjukat, de az alkalom mindenki más előtt is nyitott!

Ismét elérkezett a Szentlélek kitöltésének ünnepe, a pünkösd. Gyülekezetünkben számos istentisztelet kínálja a lehetőséget az Isten előtti megállásra, elcsendesedésre.

Vasárnap:
9 óra Istentisztelet (úrvacsoraosztás, Református Imaház)
10 óra Istentisztelet (konfirmáció, úrvacsoraosztás, Templom)
15 óra Istentisztelet (Gyülekezeti Otthon)
18 óra Istentisztelet (Tóvárosi Imaház)