Kedves Testvéreim!

Furcsa érzések vannak bennem. Egyrészt a várakozás, hogy talán a következő héttől már tudhatunk valamit a megszorítások enyhítéséről, másrészt pedig a bizonytalanság, hogy még mindig nem lehet látni a fényt az alagút végén. Ezt az érzést pedig erősítik a hírek, amik eljutnak hozzánk, hogy az emberek türelme fogytán van. Mintha minden inogna alattunk, és nem találnánk a biztos alapot, amire ráállhatunk, és szilárd, rendíthetetlen lélekkel nézzünk előre. Kicsit olyan ez az érzés, mint amikor ködben utazunk, és nem látjuk a következő métereket sem, nemhogy a kanyarokat, vagy a veszélyt magunk körül.

Hiszem, hogy ebben a helyzetben Isten napfénye az, ami minden ködöt eloszlathat. Ahogyan az egyik dicséretünkben is kérjük: „ködöt foszlatva láttasd szent eged”. (511. dicséret 5. vsz.) Hogyha van biztos fénysugarunk, akkor nem kell félnünk attól, hogy a ködös lelki állapot tartós marad. Ezzel a hittel tekinthetünk magunk körül szét, és tekinthetünk előre is. „Nem a nap lesz többé napvilágod, és nem a hold fénye világít neked, hanem az Úr lesz örök világosságod, és Istened lesz ékességed”. (Ézsaiás 60.19) Ahogyan biztatni szoktuk egymást, hogyha a napot felhők is takarják el, attól még ugyanolyan erőteljesen süt, mint mindig. Attól, mert a lelkünk felhői, és az érzéseink ködfoszlányai eltakarják a napot, attól még ott ragyog ugyanolyan erővel, mint mindig. Isten ereje, áldása, hatalma rendíthetetlen erővel vesz körül bennünket.

Talán a legfontosabb meggyőződésünk pontosan ez a hit. Lehet, hogy sok mindent nem látunk tisztán, de egy valamiben minden körülmények között 100%-osan biztosak lehetünk. Senki és semmi nem szakíthat el minket attól a szeretettől, amit megmutatott nekünk a mi Istenünk Jézus Krisztusban. Pál apostol meggyőződését valljuk a magunkénak is, és talán érdemes megtanulni kívülről ezt az igét: „Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket Isten szeretetétől, amely megjelent Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.” (Római levél 8. rész 38-39. verse)

Csak ebben a meggyőződésben van értelme az imádkozásnak, a Bibliaolvasásnak, a reménykedésnek, a türelmünknek, a szeretetünknek. Hogyha nem lennék egészen biztos Jézus Krisztus szeretetében, akkor nem tudnék üres templomban a kamera előtt megállni. Hogyha nem lennék egészen biztos abban, hogy semmilyen vírus, semmilyen veszteség, semmilyen erő nem rendítheti meg a legkisebb mértékben sem Isten irántam meglévő hűségét, akkor nem tudnék kitartani ebben a gyülekezeti szolgálatban, és tudom, hogy a kollégáim sem tudnának. Ebben a meggyőződésben folytatjuk mindazt, amit elkezdtünk. Lesz a jövő héten is hétfői áhítat, szerdai és pénteki podcast beszélgetés, csütörtöki imatéma, vasárnapi istentisztelet élő közvetítése, valamint a Tatai TV segítségével közvetített vasárnapi áhítat. Mindezeket a szolgálatokat végezzük abban a reménységben, hogy nem pusztába kiáltott szó mindaz, amit egy kamerának elmondunk, vagy amit egy telefonnal felveszünk, hanem Istennek ilyen formában is élő és ható üzenete.

Továbbra is kifejezzük köszönetünket mindazok felé, akik gondolnak azokra az idősekre, akiknek a technikai vívmányok nem állnak a rendelkezésükre. Folytatjuk a papíralapú igehirdetések kihordását is, így aki tud olyan idősről, aki máshogyan nem tud csatlakozni gyülekezetünk lelki életéhez, az jelezze nekem. Vannak felajánlásaink, akik szívesen segítenek, így ha őket összekötjük az ilyen formában elszigetelt idősekkel, akkor tovább építettük a Krisztus test Tatán lévő református gyülekezetének élő működését.

Levelemet most is a megszokott sorokkal zárom. Nagyon köszönjük, hogy a korábban megfogalmazott kérésünknek többen eleget tettek, és bankszámlánkon, postai utalványon keresztül eljuttatták adományukat Egyházközségünkhöz. Minden ilyen adomány erősíti összetartozásunkat, közösségünket. Ezt a kérésünket továbbra is fenntartjuk. Azt kérjük, hogy aki megteheti, utalás formájában, vagy banki készpénzbefizetéssel, akinek ez nehézséget okoz, piros postai utalványon (Református Lelkészi Hivatal, 2890 – Tata, Kocsi u. 15. címre), a közlemény rovatba „perselypénz” – „egyházfenntartói járulék” – „Isten dicsőségére adomány” – „Diakóniai Alap” szöveggel legyen szíves adományát eljuttatni hozzánk. Erre két számlaszámon keresztül is lehetőség van. 11600006-00000000-04348612 (Erste Bank), 11740047-20132675 (OTP). Köszönjük, hogyha ilyen formában is gondolnak gyülekezetünk életére!

Minden változás közben se felejtsük el a templomunk falán „kőbe vésve” szereplő igét: „Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz”. (Zsid. 13.8)

Áldás, békesség!

Szabó Előd lelkipásztor