Kedves Olvasó!

Megkaptuk azt a megtiszteltetést, hogy a 2017-es gyülekezeti táborról mi írjunk cikket (Soha életünkben nem írtunk. Kérjük, ezt vegyék figyelembe). Rólunk röviden annyit, hogy bár hívő családnak gondoljuk magunkat, de gyülekezetnek még nem voltunk tagjai, így némi szorongással indultunk útnak.

Július 29-én reggel 9-kor gyűltünk össze a templom kapuja előtt. Szabó Előd lelkipásztor gyors instrukciói után nyakunkba is vettük Mátraházát. Mi még nem jártunk előtte ezen a helyen, így odaérvén jó pár percig csak csodálkoztunk, milyen gyönyörű helyre építették ezt a református központot. A kilátás pazar volt, a kert teli volt gyerekek számára játékokkal (játszótér homokozóval, ping-pong asztal, sakk…), így mialatt mi élvezhettük a jobbnál jobb előadásokat, a gyerekek játszhattak kedvükre lent, természetesen felügyelet mellett. Két kicsi gyerekünk nagyon hamar beilleszkedett a többi gyerek közé, hála Nekik.

Ami elsőként feltűnt nekünk, hogy fiatal és idős rögtön megtalálták a közös hangot, mindenki mindenkinek segített, akik valamiért segítségre szorultak. Megvolt a rend, a közös étkezések, a közös imádkozások valahogy minden olyan természetesnek tűnt, mintha már régóta együtt lettünk volna.

Az előadások lelkünk tisztaságára épültek, nagyon szépen felépített, átgondolt, jól érthető formákban zajlottak. Vezérigénk a következő volt: „Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják Istent. Dr. Szabó Előd a keresztyén tisztaságról tartott bevezető előadást. Gábriel Tamás és Köblös István beszélt arról, hogy miért van szükség a diakóniára és a misszióra. Ezek az előadások interaktívak voltak, bárki bármiről feltehetett kérdéseket, kis csoportokba gyűltünk és utána idegen szóval élve brainstorming-oltunk, ötleteltünk a feltett kérdéseken.

Természetesen vasárnap délelőtt istentiszteleten vett mindenki részt, úrvacsoraosztással. Engedjenek meg egy személyes gondolatot, a sorok között ott ült Dr. Bagdy Emőke is, akinek nagy csodálói vagyunk így valahogy még jobban tudtunk örülni a vasárnapnak.

Volt meghívott vendég is a gyülekezetnek, mégpedig a lovasberényi Hajdú család, akik a család tisztaságáról beszéltek,számunkra mély benyomást keltve.

Voltak bibliaolvasások, gitáros éneklések, reggeli imádságok, áhítatok amikből egy –egy mondat -szó, valahogy beleégett az agyunkba vagy helyesebb, ha azt írjuk, bezártuk a szívünkbe. Balázsnak a „tisztakosz” jelentése, Krisztinának a lámpásai…!

Valahogy úgy érzem a vasárnap esti imaséta volt ennek a tábornak a csúcspontja, ami mindenkire nagy hatást gyakorolt, ránk biztosan. 8 állomáson keresztül végiggondolhattuk sérelmeinket, bánatainkat, bűneinket és a végén meghitten beszélgethettünk Jézus Krisztussal.

Mindezek mellett vidám kirándulások alkalmával ismerhettünk meg kisebb-nagyobb részeket a Mátrából. Egy alkalommal Galyatetőről túráztunk vissza Mátraházáig. Kicsit izgalmasabbra sikerült a tervezettnél, mert a terepviszonyok a térképen barátságosabbnak tűntek, mint a valóságban (az előre gondolt csak kizárólagos lefele menet helyett bőven volt részünk erős  kaptatókban is), ami a kánikulában, kisgyerekes csapattal nem volt éppen egyszerű feladat, de végül ha még a vacsoráról késve is, célba értünk együtt. Egy másik este a kicsik nagy örömére éjszakai túrát is szerveztek, ahol a hírhedt „mátrai gyík” tojásait gyűjthették be a gyerekek egy közeli kilátó kövei között. Az egyik meleg nap pedig még jégkása készítés is volt.

Nem is tudjuk leírni, mi minden történt ez alatt a négy nap alatt, biztosan sok mindent kihagytunk, de ami a lényeg, hogy mi nagyon jól éreztük magunkat a gyülekezettel, hálásak vagyunk nekik, hogy ilyen barátságosan fogadtak bennünket, reméljük lesz még folytatás. Beszámolónk végéhez érve mindenkinek feltűnhetett, hogy a kezdeti szorongásaink feleslegesnek bizonyultak.

Egy, az imaséta alatt húzott igeszakasszal zárnánk a mondanivalónkat: „Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom, örüljetek!” Fil4,4

Erdei család