Május 16-17-én Lovasberényben kirándultunk konfirmandusainkkal. A kikapcsolódás mellett kettős célunk volt. Mivel két csoportban folyt ebben a tanévben a konfirmációra való felkészítés, szerettük volna, ha a két csoport megismeri egymást, közelebb kerülnek egymáshoz. Ugyanakkor fontosnak tartottuk, hogy még itt a konfirmációs fogadalom tétel előtt lelkileg is készítsük a fiatalokat mindarra, amit vállalnak. Ennek a két célnak a függvényében terveztük meg programjainkat. Megérkezés után feltérképeztük a szállásunkat, a fiúk rögtön kipróbálták a billiárd asztalt és a csocsót, majd ismerkedős játékokkal folytattuk, ahol a jó hangulat mellett fontos volt, hogy a kezdetleges távolságtartás, ami a két csoportot jellemezte, megszűnjön. A játékok végére ez is megtörtént.

A délutánunk komolyabb része ezután következett. Az első nagy témánk az elindulás volt. A konfirmáció minden fiatal életében nagy lépés, önálló út Isten felé. Három bibliai személy történetén keresztül három elindulást ismerhettek meg a gyerekek és közben végiggondolhatták, ők melyik személlyel tudják magukat párhuzamba állítani.

A beszélgetés végére igencsak megéheztünk. A vacsora előkészítésében hathatós segítséget jelentett minden fiatal. Volt, aki terített, volt, aki nagy türelemmel kente a kenyereket. Vallom, hogy a munkánál nincs jobb közösségépítő módszer és ezt meg is tapasztaltuk a kirándulásunkon.

A vacsorát és némi szabadprogramot követően a bukásról hallhattunk. Vendéglátónk, Hajdú Szabolcs Koppány, lovasberényi lelkipásztor beszélt nagyon szemléletesen a fiataloknak arról, mi lehet az oka a bukásainknak, sikertelenségeinknek és mi lehet a hasznunk belőle. Az este beszélgetéssel, játékkal zárult.

Másnap délelőtt a fiatalok egy imasétán vehettek részt, ahol 7 állomást kellett végigjárniuk. Mindenhol egy apró feladat várta őket, ami segítette az elcsendesedést, az imádkozást. Öröm volt látni, hogy a kezdeti feszengést, nevetgélést miként váltotta fel az egyre nagyobb csend, ahogy a konfirmandusok állomásról állomásra jártak.

Az utolsó beszélgetésünk az újrakezdésről szólt. Elhangzott, nem az a baj, ha elbukunk, ha valami nem sikerül. Az a baj, ha nem kelünk fel, nem indulunk neki újra. Ebben az újrakezdésben Isten tud segítségünkre lenni.

Kirándulásunk ebéddel, fagyizással és haza utazással zárult. Bízunk benne, hogy nem csupán a jó hangulat, hanem a tartalmas beszélgetések is megmaradnak a gyerekekben.